2012. december 29., szombat

Lucamono

Hagyományos Luca-búza shitakusaként tálalva. A lányaim mindig ültetnek az iskolában Luca-búzát, amit aztán Karácsonyra hazahoznak. Az idén egy saját shitakusa tálba ültettük be. A kész kompozíciót aztán sajátos netsuke-vel rendeztük egységgé. A netsuke-t szintén a lányaoktól kölcsönöztem.
 



2012. december 24., hétfő

2012. december 16., vasárnap

Téli körkép

Szeretem ilyenkor szemügyre venni a növényeim, főleg azokat, amik esetleg friss gyűjtésűek, vagy még nagyon kezdetleges állapotban vannak és erőteljes növekedést produkáltak az év folyamán. A nagy nyári lomb, a szoknya eltakar minden részletet, hogy hol hozott rügyeket, hogy hogyan gyógyultak a nagy vágások, stb.

Nézzünk most meg tavaszi Galagonya yamadorikat és Somokat.

Ez egy jó pár éves gyűjtés, de számomra most azért érdekes, mert egész évben Bálint barátomnál üdült, mivel egyedi tál készült hozzá. Lehet látni, hogy mekkora szívó hajtásokat hagytam rajta, hogy helyenként a megfelelő növekedést produkálja. Tavasszal bele kerül a saját! táljába és akkor megkapja a végső (?) alakját.



Szintén egy érdekes Som, korábban már írtam róla, rögtön a begyűjtés után. Nagyon érdekes gyökérzete van, szép neagari shohin lesz belőle a nem túl távoli jövőben. Talán tavasszal már tálba kerülhetne, de előbb a koronának kéne valami formát adni. A részlet fotón jól látszik, hogy mennyire kidolgozatlan még. A gyökérzetről lekerült a háló, így szabadon volt egész évben, szépen fejlődött a kérge.





Galagonyák szépen sorban. Tavaszi gyűjtés. 7-ből 3 maradt meg. A gyűjtés után közvetlenül jött egy egyhetes erős szél, hideggel párosítva, ami szerintem nem tett jót nekik, én részben ennek tudom be, hogy ilyen rossz arányban maradtak csak meg. Viszonylag jó gyökérzettel kiszedett Galagonyák is odalettek, ezért is gondolom, hogy a szeles időnek szerepe lehetett ebben. Na de szerencsére azért maradt három olyan példány, amiből pár év múlva szép bonsai lehet.

Az első egy kb. 5-6 cm törzsátmérőjű növény, nagyon finom ívekkel. A képen látható 60-70 cm-es ágak mind idén nőttek. Ebből is látható, hogy a növény szépen meggyökeresedett, meg az alsóbb képből is, amin látszik, hogy a konténerből kinőttek a fehér gyökérvégek.







Egy másik Galagonya, aminek volt egy párja, mivel eredetileg egy gyökérből nőttek, egy kéttörzsű növény volt, de rögtön gyűjtés után szétválasztottam őket. Ez a fele megmaradt, a másik nem. Nagyon inspiratív törzse van, rengeteg ívvel. Szándékom szerint egy érdekes bunjin lesz belőle. Az alapmetszést már tavasszal megkapja, de marad a konténerben még egy-két évig, aztán elkezdődik a gyökér iskolázása is, hogy végül egy lapos tányér szerű tálba kerülhessen.

Egyelőre azt gondolom ez lenne a majdani előnézet.



2012. december 10., hétfő

Kőris átdrótozva

Úgy néz ki év vége felé Kőrisek kerülnek előtérbe. A következő shohin méretű Virágos kőrist neveztem a Bonsai és Siuseki Mustrára, de érthető okokból nem került be, kaptam viszont egy nagyon jó kritikát, aminek segítségével tovább tudom gondolni a növény jövőjét. Kezeletlen sebfelületek és kicsit kusza ágrendszer volt az alapvető problémája a növénynek, túl azon, hogy a jelenlegi tál nem jó hozzá. Átültetni nem fogom télen, de drótozni a legjobb ilyenkor. A lomb már lehullott, a rügyek még alszanak, nehezebb letörni őket, mint tavasszal. Így néhány órás munkával átdrótoztam.

Előtte:



Utána



Alapvetően nem akartam a növény habitusán változtatni, csak kicsit kompaktabbra húztam a koronát, miközben az eredetileg felfelé törő ágakat inkább lefelé irányítottam. Közben azért figyeltem arra is, hogy naturalisztikus jellegét megőrizze.

2012. december 9., vasárnap

Kőris shitakusa

Pár hete gyűjtöttem több tucat Virágos kőris magoncot. Mind egy-két éves, magról kelt. Önmagában nyilván nagyon sok idő lenne, hogy akár shohin méretű bonsait neveljek belőle, de marokszámra ültetve mutatós hangsúlyozó elem lehet belőle. Nem vagyok benne biztos, hogy hívható shitakusa-nak, de a szerepe azonos. A tálakat még egy éve készítettem, Bálint barátom segített a kiégetésben. 

A feladat nehézségét az adta, hogy a pár mm vastag (vagy inkább vékony) törzseket hogyan rögzítsem fixen, úgy, hogy pozicionálni is lehessen őket. Némi tanakodás után arra jutottam, hogy egy műanyag hálón keresztül rögzítem őket. Idővel majd belegyökeresedik, de ez sem baj, így majd egyben lehet kezelni átültetésnél. Ha pedig megvastagodik a háló fölött a törzs, akkor még az is előfordulhat, hogy egy mutatós, összefüggő nebari alakul ki. A hálót ezek után a nagy vízelvezető lukakon keresztül rögzítettem.





Igazán majd mohával fedett talajfelszínnel lesz szép, őszi, sárga lombszín mellett ...




A második beültetés pont az első ellentéte. Míg az hangsúlyosan vízszintes irányú volt, ez erősen függőleges. Itt azért könnyebb volt a törzsek rögzítése, nem kellett trükközni.



A tál "szerény" díszítése.


2012. november 24., szombat

"Tedd ki szabad földbe"

Gyakran lehet hallani, olvasni a fenti tanácsot fórumokon, amikor valaki megkérdezi, hogy mit tegyen a növényével. Alapvetőn nem szeretem a fenti tanácsot. Nem azért mert rossz, hanem mert nem megoldás és nélkülözi a gondolkodást, a távlati elképzelést. Én mindig azt mondom, hogy előbb el kell dönteni, hogy mi a cél. Egy ceruzányi Pyracanthából is lehet szép bonsait nevelni 3-5 év alatt tálban, de nem lesz belőle soha csuklónyi vastag törzsű bonsai. És erre nem megoldás az sem, ha a tanács szerint kiültetjük szabad földbe. Tudni kell, hogy mit szeretnénk adott növényből elérni az alakítást követő években. Mennyi időt szánunk rá? 3-5 év, talán 10, vagy ráérünk és van 25 évünk.

A szabadföldi nevelésnek vannak előnyei és hátrányai. Előnye, hogy valóban így tudjuk a legerősebb növekedést elérni. De miért is? Mert a gyökerek szabadon nőhetnek, kedvük szerint, ez által nagyon sok tápanyagot tudnak felvenni és azt egyenletesen, de ez egyben a hátránya is, mert ahhoz, hogy erőteljes növekedést érjünk el a talaj felett, ahhoz hagynunk kell erőteljesen növekedni a talajban is a növényt, vagyis amikor már elégedettek vagyunk a törzs, ágak méretével és szeretnénk a növényünket kiemelni, akkor erőteljes gyökérmetszést kell alkalmazni, a gyökérzet nincs felkészülve a tálba ültetésre, csak nagy méretű nevelőbe tudunk ültetni először és újabb évek szükségesek, hogy növényünk tálba kerüljön. Lehet persze, hogy ez a cél, de akkor legyünk tisztában minden következményével.

A szabadföldi nevelést én is alkalmazom, ennek két oka van, az egyik rendkívül prózai. A kertünk nagyon kicsi, nincs elég helyem, viszont a vadász ösztönt nem bírom legyőzni, minden tavasszal van valami, amit begyűjtök és van amit nem tudok már hazavinni. Ilyenkor gyakran ültetem a családi hétvégi telek egy erre kijelölt részére. A másik ok, amit fent is leírtam, van olyan növény, amit szeretnék erőteljesen növeszteni, mert egy erősen csonkolt, de jó gyökérnyakú Mezei juhar például, aminél az 5 cm törzs, 5*8 cm-es vágásfelületét benöveszteni lehetetlen feladat lenne nevelőtálban, konténerben, vagy nagyon sokáig tartana, szabad földben viszont 3 év.

Az írás apropóját adó Hegyi szil (Ulmus glabra) 2009-es őszi gyűjtés. (Igazából nem biztos, hogy Hegyi szil, de ezt én nem tudom eldönteni.) Nem egy nagyon ígéretes darab, nem lesz belőle kapitális soliter bonsai, de egy szépen berendezett shohin állvány kísérőjeként szép bonsait lehet belőle nevelni.

A begyűjtés után azonnal a kertbe került a fent vázolt helyhiány miatt. Itt azóta alakító metszést kapott, sőt drótozva is lett és végül is elérte azt az állapotot, amit már nem érdemes tovább szabad földben tartani, mert nagyon kontrollálatlanul kezdene el nőni, hirtelen és gyorsan vastagodnak meg ágak, elszalad a gyökérzet, stb. Így pontban 3 év nevelés után idén kiástam és tálba tettem.

Kiásás után így nézett ki, na jó egy kis metszés után. Az egyenes csúcs kb. 1,5 méter magas volt. Klasszikus szívóhajtás, a szabadföldi nevelés alapja. A többi ág láthatólag nem olyan erős, azokat rendszeresen metszettem.





A szívóhajtás már eltávolítva és pár ág bedrótozva.




Drótozás végeztével egy kompakt korona alakult ki.



Egyelőre egy nevelő tálba került, ami jóval nagyobb a kívánatosnál, de ebben lesz helye fejlődni. Tavasztól erőteljes tápozást kap. 



A tál Tirpák Bálint Gábor barátom munkája, valahogy hozzám került ... Nagyon igényesen kimunkált darab. Érdemes vetni majd egy pillantást a tál fenekére. Ugyanazzal az igénnyel van kidolgozva, mint a tál látható részei. Ennyi drótozó luk minimum kell, hogy jól tudjuk rögzíteni a növényt, igényeinek megfelelően. 


2012. november 9., péntek

Bonsai és Suiseki Mustra - Demonstrációk

A kétnapos Bonsai és Suiseki Mustrán, mindkét nap demonstrációkat tartottak a meghívott vendégek, Adriano Bonini, Vacláv Novák, Milán Karpisek és Papp Sándor. Nem fordul elő sűrűn idehaza, hogy két napig élvezhetjük külföldi mesterek demonstrációit ...

Adriano Bonini szombatra egy Pinus-t választott a Marczika Bonsai Studióból. Sajnos a kezdetekről nincs képem, a növényt úgy kell elképzelni, hogy egy erős, görbe törzsből számtalan vékonyka, 50-70 cm-es ág nőtt ki. Ebből kellett megoldani az alakítást. Bonininek segítsége is akadt egy osztrák bonsaios személyében.





Az ághajlítás kemény munka !


A hosszú ágakba erős hajlatok kerültek. Hogy e miatt ne sérüljön a növény, az ágakat bandázsolták előbb beáztatott raffiával, majd egy gumírozott szalaggal, ami eredetileg lovak lábának fáslizására használnak.


Ilyen tekergősre hajlított ágak adják a kompakt koronát.


Adriano Bonini a kész alakítással. A háttérben a szemüveges úr Detlef Mostler, az Osztrák Bonsai Szövetség elnöke, aki látogatóba érkezett a kiállításra.




Adriano Bonini és Marczika András


Milán Karpisek szombatra egy Pinus sylvestrist hozott magával. Egy nagyon ígéretes alapanyag!





És a végeredmény. A beültetés szögén a kép forgatása szerint kell majd változtatni.
 
Vasárnap egy Juniperus sargentii kapta meg végső alakját Milan kezei között. Egy elő anyagként nevelt növényről van szó, ami eredetileg sem volt rossz, de több órás munkával vált igazán szép bonsaiá. Milan közben sok hasznos dolgot magyarázott el a borókák metszésével, alakításával kapcsolatban. Mivel aznap párhuzamosan zajlott a workshop, amin magam is részt vettem, így kevesebb képpel tudok szolgálni.


 

Kész! Balra a levágott ágak és zöld levéltömeg egy része látható.


Vacláv Novák hozott anyagból dolgozott. Egy nagyon szép, nagyon erőteljes, egészséges Pinust hozott magával. Alakítás előtt, közben nagyon sok információval látta el a közönséget, nevelésről, metszésről, alakításról. Szívesen vette, ha kérdezték és szívesen válaszolt is a feltett kérdésekre.



Segítsége Nik Rozman volt, Szlovéniából (a kép a vasárnapi demon készült, amiről sajnos több fotóm nincs az ismert okok miatt)

 
Rajz, amit Jan Culek rajzolt még Csehországban a lehetséges végeredményről és alább a végeredmény.


Nagy élmény volt végignézni a demókat, úgy, hogy nem kellett érte a határt átlépni. Köszönet érte Marczika Andrásnak és a Mustra csapatának, akik összehozták ezt az eseményt.