2012. november 24., szombat

"Tedd ki szabad földbe"

Gyakran lehet hallani, olvasni a fenti tanácsot fórumokon, amikor valaki megkérdezi, hogy mit tegyen a növényével. Alapvetőn nem szeretem a fenti tanácsot. Nem azért mert rossz, hanem mert nem megoldás és nélkülözi a gondolkodást, a távlati elképzelést. Én mindig azt mondom, hogy előbb el kell dönteni, hogy mi a cél. Egy ceruzányi Pyracanthából is lehet szép bonsait nevelni 3-5 év alatt tálban, de nem lesz belőle soha csuklónyi vastag törzsű bonsai. És erre nem megoldás az sem, ha a tanács szerint kiültetjük szabad földbe. Tudni kell, hogy mit szeretnénk adott növényből elérni az alakítást követő években. Mennyi időt szánunk rá? 3-5 év, talán 10, vagy ráérünk és van 25 évünk.

A szabadföldi nevelésnek vannak előnyei és hátrányai. Előnye, hogy valóban így tudjuk a legerősebb növekedést elérni. De miért is? Mert a gyökerek szabadon nőhetnek, kedvük szerint, ez által nagyon sok tápanyagot tudnak felvenni és azt egyenletesen, de ez egyben a hátránya is, mert ahhoz, hogy erőteljes növekedést érjünk el a talaj felett, ahhoz hagynunk kell erőteljesen növekedni a talajban is a növényt, vagyis amikor már elégedettek vagyunk a törzs, ágak méretével és szeretnénk a növényünket kiemelni, akkor erőteljes gyökérmetszést kell alkalmazni, a gyökérzet nincs felkészülve a tálba ültetésre, csak nagy méretű nevelőbe tudunk ültetni először és újabb évek szükségesek, hogy növényünk tálba kerüljön. Lehet persze, hogy ez a cél, de akkor legyünk tisztában minden következményével.

A szabadföldi nevelést én is alkalmazom, ennek két oka van, az egyik rendkívül prózai. A kertünk nagyon kicsi, nincs elég helyem, viszont a vadász ösztönt nem bírom legyőzni, minden tavasszal van valami, amit begyűjtök és van amit nem tudok már hazavinni. Ilyenkor gyakran ültetem a családi hétvégi telek egy erre kijelölt részére. A másik ok, amit fent is leírtam, van olyan növény, amit szeretnék erőteljesen növeszteni, mert egy erősen csonkolt, de jó gyökérnyakú Mezei juhar például, aminél az 5 cm törzs, 5*8 cm-es vágásfelületét benöveszteni lehetetlen feladat lenne nevelőtálban, konténerben, vagy nagyon sokáig tartana, szabad földben viszont 3 év.

Az írás apropóját adó Hegyi szil (Ulmus glabra) 2009-es őszi gyűjtés. (Igazából nem biztos, hogy Hegyi szil, de ezt én nem tudom eldönteni.) Nem egy nagyon ígéretes darab, nem lesz belőle kapitális soliter bonsai, de egy szépen berendezett shohin állvány kísérőjeként szép bonsait lehet belőle nevelni.

A begyűjtés után azonnal a kertbe került a fent vázolt helyhiány miatt. Itt azóta alakító metszést kapott, sőt drótozva is lett és végül is elérte azt az állapotot, amit már nem érdemes tovább szabad földben tartani, mert nagyon kontrollálatlanul kezdene el nőni, hirtelen és gyorsan vastagodnak meg ágak, elszalad a gyökérzet, stb. Így pontban 3 év nevelés után idén kiástam és tálba tettem.

Kiásás után így nézett ki, na jó egy kis metszés után. Az egyenes csúcs kb. 1,5 méter magas volt. Klasszikus szívóhajtás, a szabadföldi nevelés alapja. A többi ág láthatólag nem olyan erős, azokat rendszeresen metszettem.





A szívóhajtás már eltávolítva és pár ág bedrótozva.




Drótozás végeztével egy kompakt korona alakult ki.



Egyelőre egy nevelő tálba került, ami jóval nagyobb a kívánatosnál, de ebben lesz helye fejlődni. Tavasztól erőteljes tápozást kap. 



A tál Tirpák Bálint Gábor barátom munkája, valahogy hozzám került ... Nagyon igényesen kimunkált darab. Érdemes vetni majd egy pillantást a tál fenekére. Ugyanazzal az igénnyel van kidolgozva, mint a tál látható részei. Ennyi drótozó luk minimum kell, hogy jól tudjuk rögzíteni a növényt, igényeinek megfelelően. 


2012. november 9., péntek

Bonsai és Suiseki Mustra - Demonstrációk

A kétnapos Bonsai és Suiseki Mustrán, mindkét nap demonstrációkat tartottak a meghívott vendégek, Adriano Bonini, Vacláv Novák, Milán Karpisek és Papp Sándor. Nem fordul elő sűrűn idehaza, hogy két napig élvezhetjük külföldi mesterek demonstrációit ...

Adriano Bonini szombatra egy Pinus-t választott a Marczika Bonsai Studióból. Sajnos a kezdetekről nincs képem, a növényt úgy kell elképzelni, hogy egy erős, görbe törzsből számtalan vékonyka, 50-70 cm-es ág nőtt ki. Ebből kellett megoldani az alakítást. Bonininek segítsége is akadt egy osztrák bonsaios személyében.





Az ághajlítás kemény munka !


A hosszú ágakba erős hajlatok kerültek. Hogy e miatt ne sérüljön a növény, az ágakat bandázsolták előbb beáztatott raffiával, majd egy gumírozott szalaggal, ami eredetileg lovak lábának fáslizására használnak.


Ilyen tekergősre hajlított ágak adják a kompakt koronát.


Adriano Bonini a kész alakítással. A háttérben a szemüveges úr Detlef Mostler, az Osztrák Bonsai Szövetség elnöke, aki látogatóba érkezett a kiállításra.




Adriano Bonini és Marczika András


Milán Karpisek szombatra egy Pinus sylvestrist hozott magával. Egy nagyon ígéretes alapanyag!





És a végeredmény. A beültetés szögén a kép forgatása szerint kell majd változtatni.
 
Vasárnap egy Juniperus sargentii kapta meg végső alakját Milan kezei között. Egy elő anyagként nevelt növényről van szó, ami eredetileg sem volt rossz, de több órás munkával vált igazán szép bonsaiá. Milan közben sok hasznos dolgot magyarázott el a borókák metszésével, alakításával kapcsolatban. Mivel aznap párhuzamosan zajlott a workshop, amin magam is részt vettem, így kevesebb képpel tudok szolgálni.


 

Kész! Balra a levágott ágak és zöld levéltömeg egy része látható.


Vacláv Novák hozott anyagból dolgozott. Egy nagyon szép, nagyon erőteljes, egészséges Pinust hozott magával. Alakítás előtt, közben nagyon sok információval látta el a közönséget, nevelésről, metszésről, alakításról. Szívesen vette, ha kérdezték és szívesen válaszolt is a feltett kérdésekre.



Segítsége Nik Rozman volt, Szlovéniából (a kép a vasárnapi demon készült, amiről sajnos több fotóm nincs az ismert okok miatt)

 
Rajz, amit Jan Culek rajzolt még Csehországban a lehetséges végeredményről és alább a végeredmény.


Nagy élmény volt végignézni a demókat, úgy, hogy nem kellett érte a határt átlépni. Köszönet érte Marczika Andrásnak és a Mustra csapatának, akik összehozták ezt az eseményt.

2012. november 8., csütörtök

Bonsai és Suiseki Mustra - A kiállítás

Két hét telt ez azóta, hogy lezajlott az első Mustra a Marczika Bonsai Studio szervezésében, de még mindig frissek az élmények. Első, mert remélem lesz folytatás.

A kiállítás egy nagyon exkluzív helyen, az Érdi Városi Galériában került megrendezésre. Egy művészeti galéria szokatlan helyszín egy bonsai kiállításra, de ahogy a megnyitón is elhangzott, ez a kiállítás a bonsairól, mint műremekről szól, hát hol lenne jobb helyen. A galéria mindkét szintjét megtöltötték a kiállítási egységek. A földszinti boltíves teremben kizárólag bonsaiok, míg a tetőtérben suisekik kerültek kiállításra.

A pénteki egész napos berendezés a megnyitóval zárult, vagy a megnyitó a berendezéssel kezdődött? Számomra talán inkább ez utóbbi állítás igaz. Már reggel kint voltam a Mustra csapatával és azon dolgoztunk, hogy este hatra minden klappoljon. Bár szentimentálisan hangozhat, nekem nagyon nagy élmény volt a kiállítandó fák cipelése, elhelyezése az asztalokon, de még a tál utolsó simításként leolajozása is olyan közelségbe hozott egy-egy növényt, hogy úgy tudtam érezni, hogy talán sikerült hozzátennem valamit. Arról meg nem is szólva, hogy mennyit lehet tanulni ilyenkor. Ahogy kézbe vesz az ember egy-egy növényt, látja közelről, elhelyezi a bonsai asztalon, beállítja, még egy picit igazítunk rajta, hátralép, nem jó, cseréljen helyet a másik növénnyel, stb, stb.

A kiállításon előzetes regisztrációval, bírálattal lehetett részt venni, kiállítani. Sokan éltek a lehetőséggel és nevezték be kiállítási egységeiket, nem csak Magyarországról, de külföldről is! A kiállítók között köszönthettük Tomaz Kovsca-t, a Szlovén Bonsai Szövetség elnökét és Nik Rozman-t, akik Szlovéniából. Ezen kívül Vacláv Novák, a Cseh Bonsai Szövetség elnöke, az Európai Bonsai Szövetség alelnöke és Milan Karpisek Csehországból meghívott vendégként állítottak ki és tartottak demonstrációt, Adriano Bonini pedig Olaszországból érkezett, hogy demonstrációt és workshopot tartson az érdeklődők számára.



Rácz György díjazott Vadkörtéje


Szimon Csaba díjazott Portulacaria-ja, aminek felbecsülhetetlen értékét az adja, hogy Csaba közel 20 éve kezdte el nevelni egy 10 cm-es dugványról!



Toaz Kovsca Juniperus-a, mely egy urban-yamadori, egy városi gyűjtés, megmentett növény.



Vacláv Novák Vörösfenyője


Papp Sándor bunjin Galagonyája, amit Vacláv Novák a Cseh Bonsai Szövetség díjával ismert el. Tudni kell, hogy a Cseh Szövetség elnökének lehetősége van díjat adni akár egy külföldi kiállításon is, melyen részt vesz.



Nik Rozman Juniperus-a, csodálatos shari részletekkel és nagyon finoman kidolgozott ágrendszerrel.


Koós András Junperus formoseana-ja szintén gyönyörű részletekkel


Vacláv Novák Pinus uncinata-ja, egy régóta nevelt csodás yamadori


Putz Vince Cotinus coggygria-ja, Cserszömörcéje, melyet a nemzetközi zsüri szintén díjjal ismert el.



A kiállítás logo fája, egy csodálatos Juniperus



Nik Rozman Azáleája


Milan Karpisek Juniperus chinensis-e egy Tom Benda tálban


Koós András Juniperus-a, mely megjárta Ljubljanát, Jihlavát és most végre Magyarországon is méltó helyen lett kiállítva. Koós András és felesége, Lelkes Éva, életmű díjat kapott a 30 éves alkotói és gyűjtői tevékenységük elismeréseként.


Kis életkép, beszélgetés Vacláv Novákkal, partnerei Szimon Csaba és Bacsó András

A tetőtérben pedig ilyen apróságok voltak, suisekik és shohinok.





Koós András a legnagyobb suiseki gyűjtő Magyarországon, kövei mind magyarországi gyűjtésűek, de megtalálhatóak szerte Európában, András jóvoltából.



Egy különleges páros. Fekete kakejiku és két shohin tál. Gyöpös Viktória és Tirpák Bálint Gábor.


Újabb Koós kövek, mind egyedi, mind különleges.





Egy ritkaság, Krizantém kő Németh Boldizsártól.


Csoportkép a résztvevőkkel a vasárnapi bontás előtt. Nagyszerű volt ez a két nap köszönet érte a résztvevőknek és a szervezőknek. Jövőre ugyanitt!