2011. július 25., hétfő

Prunus bunjin



Pár hete a bunjin aka. literati stílusról elmélkedtünk hármasban. Van benne valami megfoghatatlan. Egy olyan harmónia, amit nem lehet szabályokkal leírni. Hogy milyen szabályai vannak? Leginkább nincsenek. Nem skatulyázható be a többi, jól ismert stílusba, tehát nem felel meg a rájuk igaznak mondható szabályoknak. Nincs klasszikus értelemben véve egyensúlyban a tál méretével (tál magassága, a törzs vastagsága a gyökérnyaknál), nem harmonizál a fa magassága a törzsátmérővel, nem szélfútta, de lehet akár az is, lehet kengai formájú a törzse, lehet sziklába, sziklára ültetni. Egy stílusok közötti rebellis, aki minden bonsainál japánabb hangulatú, annak ellenére, hogy előképe leginkább a kínai hegyekben és festményekben gyökerezik. Többnyire (?) egy vékony törzs, a fa magasságához mérten, finom vonalakkal, lágy hajlatokkal, vagy éppen erős törésekkel, kevés ággal. A csekély elemkészlet miatt is nehéz formálni. Nincs hatalmas zöld lombtömeg, ami ápol s eltakar.

Nehéz alakítani, nem lehet tervezni. Adott egy növény, jelen esetben egy Prunus yamadori. Vadkörte, vadalma, vagy kökény, nem tudom pontosan. Egy legelőről gyűjtöttem egy éve tavasszal. Kevés gyökérrel, nem is bíztam benne, hogy megmarad, de mivel idén tavasszal is kihajtott, mondhatjuk, hogy tévedtem. Tulajdonképen eredetileg is azzal a céllal ástam ki, hogy majd bunjint alakítok belőle, de már régóta csak nézegettem, forgattam, hogy mi lehet ideális nézet, dőlésszög, ág állás. Egyáltalán melyik ága marad, melyik megy (imi eda - "nem kell" ág), melyik a legfontosabb, az első ág (ichi no eda) és esetleg melyik a legerősebb ág (sashi eda). Milyen tálat képzelhetek el hozzá? Van egy gondolatom, de nem akarom a poént előre lelőni, majd meglátjuk tavasszal, amikor kibontom a gyökérzetét.



Ez volt az eredeti, alakítás előtti állapot. Az oldalsó nézeten látszik a növény legnagyobb hibája, hogy sík. Ezt kellett leginkább kiigazítani. Bár vékony a törzs, ennek ellenére nehéz hajlítani. Az alakításhoz lágyított vörösréz drótot használtam, mivel az erősebb, vékonyabb is elegendő, ahhoz, hogy megtartsa a kívánt formát. Ezzel együtt két szál 3-as drótot kellett a törzsre felvezetni, hogy meg lehessen csavarni. A drótozást nem csak hajlításra lehet használni, hanem csavarásra is, de ehhez az kell, hogy a csavarás iránya, egyezzen a drót felvezetésével. Magyarul, ha jobbra akarom csavarni, akkor a drótot is jobb menettel kell tekerni. Ellenkező esetben a menet kilazul a törzs körül és nem tartja meg. Azonos irányban azonban a drót rászorul a törzsre és megtartja. Érdemes nagyobb figyelemmel kísérni az ilyen alakításokat, mert a szoros drót sokkal hamarabb bevág. Érdemes ilyenkor raffiázni.

Ez a hátulsó nézet, itt több az ág, jobb hátteret ad törzsnek.

Az eredeti elképzeléshez képest ezt választottam előlnézetnek, mert innen szebben mozog a törzs, a csúcs pedig felénk bólint, ezzel a gesztussal köszön a fa a nézőnek.


Az oldalnézeten pedig jóllátszik, hogy a sík törzs kiigazítása egészen jól sikerült. Nem állítom, hogy minden végleges, de egy jó alap arra, hogy ha majd tálba kerül, akkor érdemes legyen szelektálni, megfontolni a további, felmerülő kérdéseket. Az első, rövid ág az első ilyen kérdés. Nem kifejezetten ideális sashi eda és a lombot is lehúzza maga felé, annak ellenére, hogy nem hangsúlyos ág.

2011. július 12., kedd

Gépsárkány



Régóta szerettem volna a kompakt gépet lecserélni egy tisztességesebb tükörreflexes gépre. Azért nagyon nem mindegy, hogy egy körömnyi lukon jön be a fény, vagy egy 52 mm-es átmérőjű objektíven.


És ez a különbség:

A legszembetűnőbb difi, hogy van mélységélesség a képen. A kompakton nincs. És, hogy a Nikon jobban vissza adja a színeket. A többit majd apránként megtapasztalom.

2011. július 6., szerda

Bonsai Blogger Day 2.0



Aki tavaly kihagyta (mint én is), annak kötelező, aki ott volt, az meg tudja, hogy érdemes ott lenni.


Minden egyéb információt megtaláltok a kép alján. Gyertek minél többen!

2011. július 4., hétfő

Ezüst erdő



Bálint adta az ötletet és én rácsaptam.
Recept:
- 1 marék Ezüst Juhar mag
- 1 lapos, ovális bonsai tál
- 2 db 5*5 cm-es háló
- 2*10 cm alu drót
- 2 marék laza szerkezetű, jó vízelvezetésű föld

Az Ezüst Juhar az egyik kedvenc juharom. Mert szép a levele, érdekesen szeldelt és baromi gyorsan nő. A leggyorsabban növő juhar fajta. Szabad földben képes 1,5-2 m-t nőni egy szezonban. Elsőnek hozza a magokat, már április, májusban lehet szedni és azonnal csírázik is, kb. 90 %-os eredéssel (vagy hogy mondják). Őszre 20-30 cm-es magoncok lesznek, még cserépben is.

Szóval akkor elővettem egy ovális bonsai tálat, nem magasabb, mint 3 cm (tudom, lapos tálban nehéz megtartani, de én nem hiszek ebben), a szokásos előkészületek (drót, háló a drénlukra) után két marék szitált földkeveréket szórtam bele. A szitált annyit tesz, hogy a port kiszitáltam belőle, de a szemcseméret nem nagyobb 1,5 mm-nél (szúnyogháló). Majd a maréknyi magot, a lependéktől megszabadítva, csak úgy l'art pour l'art beleszórtam. Mondjuk az egyik középponthoz többet (az ellipszisnek két középpontja van), a széle felé ritkítva, hogy természetes hatása legyen és legyen egy iránya az erdőnek. Majd vártam. Kb. egy hetet, mert az Ezüst Juhar egy-két hét alatt csirázik és belendül.

Most így néz ki:



Egy napos hétvégét nem bír ki locsolás nélkül, de nem gond, mert tapasztalatom szerint 4 napot kibír lábvízben, sőt egészen jót tesz neki. Tudom, hogy mindenkinek gond az utazás, ki locsolja, hogyan a féltve őrzött bonsaiokat. Én idén kipróbáltam és eddig bevált a lábvíz. Alátét, benne víz, úgy, hogy a tál alsó harmada a lábtól felfelé vízben álljon. Marad két harmad rész, ami nem áll vízben, nem fog bemocsarasodni, viszont nem szárad ki! Sokkal jobban viselik a növények, mint a szárazságot. Gondoljunk csak arra, mikor egy hétig szakad az eső és nincs ideje a gyökérlabdának megszikkadni.

Visszatérve az erdőre, tudom, nem komoly. Most. De pár év és egész pofás lesz. Pont annyit fog mutatni, amennyit kell. Egy hangulat. Őszi kiállításon, vörös lombszínnel...

2011. július 2., szombat

Levélmetszés, utózönge



Mivel többen kíváncsiak voltak hogyan tud kinézni egy levélmetszés utáni juhar (mivel ezzel a példával rukkoltam elő pár hete), záróakkordként néhány kép. A levélmetszés után 4 héttel már lombosak a juharok.




A levelek kb. fele akkorák, mint metszés előtt. Az első levélkék meg még kisebbek. Hát, nagyjából ennyi. Látható, hogy egyrészt nem pusztul bele a fa, másrészt jótékony hatásaként letörpülnek a levelek.