2012. december 29., szombat

Lucamono

Hagyományos Luca-búza shitakusaként tálalva. A lányaim mindig ültetnek az iskolában Luca-búzát, amit aztán Karácsonyra hazahoznak. Az idén egy saját shitakusa tálba ültettük be. A kész kompozíciót aztán sajátos netsuke-vel rendeztük egységgé. A netsuke-t szintén a lányaoktól kölcsönöztem.
 



2012. december 24., hétfő

2012. december 16., vasárnap

Téli körkép

Szeretem ilyenkor szemügyre venni a növényeim, főleg azokat, amik esetleg friss gyűjtésűek, vagy még nagyon kezdetleges állapotban vannak és erőteljes növekedést produkáltak az év folyamán. A nagy nyári lomb, a szoknya eltakar minden részletet, hogy hol hozott rügyeket, hogy hogyan gyógyultak a nagy vágások, stb.

Nézzünk most meg tavaszi Galagonya yamadorikat és Somokat.

Ez egy jó pár éves gyűjtés, de számomra most azért érdekes, mert egész évben Bálint barátomnál üdült, mivel egyedi tál készült hozzá. Lehet látni, hogy mekkora szívó hajtásokat hagytam rajta, hogy helyenként a megfelelő növekedést produkálja. Tavasszal bele kerül a saját! táljába és akkor megkapja a végső (?) alakját.



Szintén egy érdekes Som, korábban már írtam róla, rögtön a begyűjtés után. Nagyon érdekes gyökérzete van, szép neagari shohin lesz belőle a nem túl távoli jövőben. Talán tavasszal már tálba kerülhetne, de előbb a koronának kéne valami formát adni. A részlet fotón jól látszik, hogy mennyire kidolgozatlan még. A gyökérzetről lekerült a háló, így szabadon volt egész évben, szépen fejlődött a kérge.





Galagonyák szépen sorban. Tavaszi gyűjtés. 7-ből 3 maradt meg. A gyűjtés után közvetlenül jött egy egyhetes erős szél, hideggel párosítva, ami szerintem nem tett jót nekik, én részben ennek tudom be, hogy ilyen rossz arányban maradtak csak meg. Viszonylag jó gyökérzettel kiszedett Galagonyák is odalettek, ezért is gondolom, hogy a szeles időnek szerepe lehetett ebben. Na de szerencsére azért maradt három olyan példány, amiből pár év múlva szép bonsai lehet.

Az első egy kb. 5-6 cm törzsátmérőjű növény, nagyon finom ívekkel. A képen látható 60-70 cm-es ágak mind idén nőttek. Ebből is látható, hogy a növény szépen meggyökeresedett, meg az alsóbb képből is, amin látszik, hogy a konténerből kinőttek a fehér gyökérvégek.







Egy másik Galagonya, aminek volt egy párja, mivel eredetileg egy gyökérből nőttek, egy kéttörzsű növény volt, de rögtön gyűjtés után szétválasztottam őket. Ez a fele megmaradt, a másik nem. Nagyon inspiratív törzse van, rengeteg ívvel. Szándékom szerint egy érdekes bunjin lesz belőle. Az alapmetszést már tavasszal megkapja, de marad a konténerben még egy-két évig, aztán elkezdődik a gyökér iskolázása is, hogy végül egy lapos tányér szerű tálba kerülhessen.

Egyelőre azt gondolom ez lenne a majdani előnézet.



2012. december 10., hétfő

Kőris átdrótozva

Úgy néz ki év vége felé Kőrisek kerülnek előtérbe. A következő shohin méretű Virágos kőrist neveztem a Bonsai és Siuseki Mustrára, de érthető okokból nem került be, kaptam viszont egy nagyon jó kritikát, aminek segítségével tovább tudom gondolni a növény jövőjét. Kezeletlen sebfelületek és kicsit kusza ágrendszer volt az alapvető problémája a növénynek, túl azon, hogy a jelenlegi tál nem jó hozzá. Átültetni nem fogom télen, de drótozni a legjobb ilyenkor. A lomb már lehullott, a rügyek még alszanak, nehezebb letörni őket, mint tavasszal. Így néhány órás munkával átdrótoztam.

Előtte:



Utána



Alapvetően nem akartam a növény habitusán változtatni, csak kicsit kompaktabbra húztam a koronát, miközben az eredetileg felfelé törő ágakat inkább lefelé irányítottam. Közben azért figyeltem arra is, hogy naturalisztikus jellegét megőrizze.

2012. december 9., vasárnap

Kőris shitakusa

Pár hete gyűjtöttem több tucat Virágos kőris magoncot. Mind egy-két éves, magról kelt. Önmagában nyilván nagyon sok idő lenne, hogy akár shohin méretű bonsait neveljek belőle, de marokszámra ültetve mutatós hangsúlyozó elem lehet belőle. Nem vagyok benne biztos, hogy hívható shitakusa-nak, de a szerepe azonos. A tálakat még egy éve készítettem, Bálint barátom segített a kiégetésben. 

A feladat nehézségét az adta, hogy a pár mm vastag (vagy inkább vékony) törzseket hogyan rögzítsem fixen, úgy, hogy pozicionálni is lehessen őket. Némi tanakodás után arra jutottam, hogy egy műanyag hálón keresztül rögzítem őket. Idővel majd belegyökeresedik, de ez sem baj, így majd egyben lehet kezelni átültetésnél. Ha pedig megvastagodik a háló fölött a törzs, akkor még az is előfordulhat, hogy egy mutatós, összefüggő nebari alakul ki. A hálót ezek után a nagy vízelvezető lukakon keresztül rögzítettem.





Igazán majd mohával fedett talajfelszínnel lesz szép, őszi, sárga lombszín mellett ...




A második beültetés pont az első ellentéte. Míg az hangsúlyosan vízszintes irányú volt, ez erősen függőleges. Itt azért könnyebb volt a törzsek rögzítése, nem kellett trükközni.



A tál "szerény" díszítése.