A nagy
Gyertyánom tavaly megkapta
alapmetszését és
első drótozását. Hála a tisztességes tápozásnak erőteljesen fejlődött, így idén tavasszal szükséges volt az ágak további finomítása, átdrótozása. Metszést kapott folyamatosan, mert jól fejlődött, hála a tisztességes tápozásnak, ennek köszönhetően több helyen új rügyek, hajtások jöttek elő, amik őszre drótozható ágakká, hajtásokká értek.
Mostanra ilyen kusza képet mutat: túlnőtt hajtások, kontroll, irányítás nélkül.
És néhány óra drótozgatás után így fest:
Az alsóbb, vastag ágakat lehúztam, nincs értelme vastag drótokat tekergetni, amikor egy szál dróttal le lehet húzni. Jóval túl van húzva a végleges helyzeténél, mert amikor a feszítő huzalt eltávolítjuk, majd visszarúg. Ezek után egyelőre hagyom elszaladni, 6-8 leveles hajtásokig, majd ezek után lesz visszametszve 2 levélre. De erről majd június környékén, amikor aktuálissá válik a munka.
Jó érzés így visszanézni, dokumentálni a fontosabb lépéseket. Jó látni, hogy miből alakult ki a mostani kép, hogy az egyes lépések, metszések nem voltak elhibázottak. És remélem másnak is hasznos lehet így végig nézni egy-egy növény fejlődését. Sokan esnek bele abba a hibába, hogy bátortalanul kezelik a metszőollót. Vonakodnak megválni egy-egy kifejlődött ágtól, ágrendszertől, csak mert időt vesztenek vele. Igen, kétségtelen, hogy adott esetben elvesztünk valamit, amit fontosnak gondolunk, de mit nyerünk vele? Illetve mit vesztünk, ha nem áldozzuk fel. Nyerünk 3 évet, de nem lesz sosem igazán szép a növényünk. Berakhatjuk egy tálba, de nem lesz soha bonsai. Nem lesz arányos, nem lesz harmonikus, csak jól fejlett. Ezt a növényt 3 éve gyűjtöttem, 3 év alatt sikerült a második, már kisebb tálba ültetni és úgy gondolom, hogy szépen fejlődik a koronája is. Most azt gondolom, hogy további két évet tölt majd ebben a nevelőben és a 3. évben (gyűjtés utáni 6. évben) már tálba kerülhet és talán be lehet mutatni egy kiállításon is...