Régi álmom volt, hogy fatüzelésű kemencében égessek kerámiát. Egyáltalán nem könnyű műfaj, rengeteg buktatója van, ugyanakkor a lángok gyönyörű lenyomatot tudnak hagyni a kerámián. Némi utánaolvasás (nem elegendő, az már biztos) után azt gondoltam menni fog, mert korábban már cserépkályhában égettem ki tálat. Fa tüzelésű kemencében nagyon magas hőfokot is el lehet érni, a normál fazekas agyag 900 fok fölött már kiég és 1000 fok körültömörödik, ha jól tudom. Ez lett volna a cél. Megütni az 1000 fokot. Mert Japánban és idehaza is égetnek 1200-1300 fokon is fával, speciálisan megépített kemencével. Na ez utóbbi nem jött össze.
A hétvégi ház tűzrakóhelye avanzsált kemencévé, némi tégla és sár tapasztás segítségével, a család elmebajosoknak kijáró elnéző mosolya kíséretében. Az égetést este hét körül kezdtem el, eleinte csak papírral "fűtöttem", majd egyre nagyobb fadarabokkal. Kb. 4 óra hosszat fűtöttem, de nem tudtam elég sűrűn rátenni, mert nem égett le elég gyorsan. Így nem is sikerült 800 fok fölé menni. Ezt a három Séger-gúlából lehet tudni. A Séger-gúla egy adott hőfokon lehajlik, különböző hőmérsékletre lehet kapni. Én 816, 935 és 1044 fokos gúlákat vettem, de mindhárom ép maradt.
Mindennel együtt nagyon jó móka volt! A kemence kibontása pedig igazi izgalom, mint 5 évesen a karácsonyfa alatt. Van még egy "valami", amit legközelebb ki fogok próbálni, aztán beleásom magam jobban a kemence építés rejtelmeibe és nem nyugszom míg össze nem jön az 1250 fok.
