Régi álmom volt, hogy fatüzelésű kemencében égessek kerámiát. Egyáltalán nem könnyű műfaj, rengeteg buktatója van, ugyanakkor a lángok gyönyörű lenyomatot tudnak hagyni a kerámián. Némi utánaolvasás (nem elegendő, az már biztos) után azt gondoltam menni fog, mert korábban már cserépkályhában égettem ki tálat. Fa tüzelésű kemencében nagyon magas hőfokot is el lehet érni, a normál fazekas agyag 900 fok fölött már kiég és 1000 fok körültömörödik, ha jól tudom. Ez lett volna a cél. Megütni az 1000 fokot. Mert Japánban és idehaza is égetnek 1200-1300 fokon is fával, speciálisan megépített kemencével. Na ez utóbbi nem jött össze.
A hétvégi ház tűzrakóhelye avanzsált kemencévé, némi tégla és sár tapasztás segítségével, a család elmebajosoknak kijáró elnéző mosolya kíséretében. Az égetést este hét körül kezdtem el, eleinte csak papírral "fűtöttem", majd egyre nagyobb fadarabokkal. Kb. 4 óra hosszat fűtöttem, de nem tudtam elég sűrűn rátenni, mert nem égett le elég gyorsan. Így nem is sikerült 800 fok fölé menni. Ezt a három Séger-gúlából lehet tudni. A Séger-gúla egy adott hőfokon lehajlik, különböző hőmérsékletre lehet kapni. Én 816, 935 és 1044 fokos gúlákat vettem, de mindhárom ép maradt.
Mindennel együtt nagyon jó móka volt! A kemence kibontása pedig igazi izgalom, mint 5 évesen a karácsonyfa alatt. Van még egy "valami", amit legközelebb ki fogok próbálni, aztán beleásom magam jobban a kemence építés rejtelmeibe és nem nyugszom míg össze nem jön az 1250 fok.
Heló!
VálaszTörlésMár többször volt szerencsém fatüzelésű kemencében kerámiákat égetni, ezért talán tudok pár hasznos infóval szolgálni.
Egyszer részt vettem egy ft. kemence építésében. A kemence úgy néz ki hogy van egy földbe ásott gödör és fölé egy tégla kupola építve ( a tetején egy lukkal ami lezárható egy fémlappal, innen lehet az edényeket behelyezni). (illetve a kupolában egy beépített rács amire a tálakat lehet pakolni ,természetesen építhető több szintes is, de akkor a fölső rácsnak kivehetőnek kell lennie)
Fontos a szellőzés így az egyik felén egy bádogcső látja el a kémény feladatát. A kéménnyel átellenben egy lejárat (csúszda jellegű dolog) felől lehet a tűztérbe (gödörbe) pakolni a fát.
A téglák tapasztásához agyagos-szalmás sarat használtunk.
Általában több mint 900 C-fokot el szoktunk vele érni.
Égetés előtt érdemes egyszerű tüzet rakni a kemencében hogy kiszáradjon ill. bemelegedjen. Miután a tálakkal megpakoltuk a kemencét általában lezárjuk a bejáratát egy tetőcseréppel és az előtérben (lejáratban a tűztéren kívül) rakunk egy kis tüzet a fokozatos melegedés érdekében. Amikor a kis külső tűz parázs lesz, akkor toljuk be a tűztérbe és kezdjük el fokozatosan pakolni.
(az az érdekes hogy amikor csak kint van tűz a kémény már akkor is füstöl)
Ha komolyabb hőfok elérése a cél, akkor érdemes a gödröt is ki téglázni. (ill. homokot és sót szórni a rések közé, hogy a felület "üvegesebb" legyen. Így jobb hőmegtartást (visszaverést) lehet elérni)
A kemencét amivel égetni szoktunk kb. 4 évvel ezelőtt építettük és még most is remekül működik.
A tálak nekem nagyon tetszenek, milyen agyagból készültek?
Remélem tudtam segíteni
Szia!
TörlésMinden hozzászólás segítség!
Itt a képeken nem látszik jól, de a konstrukció hasonló volt ahhoz, amit te is leírsz. Tégla rakással volt megemelve a tűztér, a tetején egy boronatárcsa zárta le, amire még egy réteg téglát raktam, amit kitapasztottam. Ez jól is működött, nem volt vele gond, kémény gyanánt a tűztérrel szemben volt egy hosszabb luk hagyva, ez is jól funkcionált. A gond az volt, hogy nem égett le elég gyorsan a tűz és a parázs, nem lehetett gyorsabban fűteni. Magyarul nem volt elég a huzat. Szerintem ...
A tálak kishajmási korongos masszából készültek, amit kb. 30% homokkal soványítottam, hogy érdekesebb textúrájú legyen. Ez jól is működött, e miatt kicsit nehezebb volt dolgozni a masszával, mert szétesett, de kb. annyira mint egy samottos massza.
Ha e-mailben írnál nekem egy elérhetőséget ezt megköszönném.
Üdv!
Balázs