2012. április 17., kedd

Újabb shohinok


Még több shohin méretű növény. Elsőnek egy Gyertyán, amit 2010. novemberében gyűjtöttem, eredeti képek itt. Eleve lapos gyökérlabdával tudtam gyűjteni és egy évnyi előnevelés után már tálba kerülhetett. Hokidachi, saját anyagából drótozva. Néhány év múlva szép lesz. A belső részeket, ahol sok a halott rész, még ki kell pucolni.




Egy virágos kőris, szintén 2010. novemberéből. Több kőrissel együtt gyűjtöttem, kettő maradt meg, egyet elajándékoztam, de ezt megtartottam. Szintén szép lapos gyökérzete van, de egy kicsivel magasabb tálba került egyelőre, idővel azonban kb fele ilyen lapos tálba szeretném ültetni. Már elkészült a tál, jelenleg Bálint barátomnál pihen, máz égetésre várva, talán pont ezekben a percekben kerül be a sütőbe.



Ez pedig egy tavalyi magvetés. Ezüst Juharok egy tálban számlálatlanul. Majd kap egy kis metszést, de nem szándékozom átültetni. Gyönyörű mohapárnát sikerült ránevelni.



2012. április 16., hétfő

Fagykárok


Az idei -25 °C most már szinte biztos, hogy nem múlt el komolyabb nyomok nélkül. Több növényem is károsodott, sajnos, szinte magától értetődő, hogy a legfontosabb növények. Nagyon valószínű, hogy nem is a -25 °C okozta a gondot, mert a rügyeken látszik, hogy megindultak, aztán fagytak el. Volt egy pici felmelegedés és ismét lehűlés, szerintem ez okozta a gondot. Pedig mindkét növény szinte csúcsig takarva volt fenyőkéreggel, vizet kaptak, nem ez okozta a gondot.

A Gyertyán erdőm, ami tavaly lett összeültetve és nagyon szépen fejlődött, nyáron kétszer kellett visszametszeni. Elszáradt ágak, természetesen a legfontosabb helyeken, kompletten kifagyott törzsek. Nagyon fájó veszteségek, mert éveket vesztettem vele.






 A csúcs közelében is elfagyott egy-két ág.

És ami még rosszabbul érintett, a tavaly kiállított Gyertyánom. Több év munkája veszett el. Olyan ágak fagytak le, amiket nem tudok egyszerűen pótolni. Újra kell gondolni a növényt, teljesen újra kell építeni. Még nem tudom, hogy egyszerűen átdrótozom, vagy újra növesztem az elveszett ágakat, vagy teljesen újra gondolom.




Elfagyott csúcs, oldalsó ágak. Sírni tudnék. Van, ahol előtörtek rügyek, még várok mielőtt vágnék. Nyár közepére kiderül biztosan, hogy hajtanak-e ki még rügyek. De egy biztos, idén ez a növény már nem megy kiállításra.

2012. április 15., vasárnap

Boróka alapmetszés



Még tavaly novemberben írtam róla, hogy kaptam egy faiskolai borókát Németh Norbert barátunktól. Erről itt olvashattok.

Most jött el az ideje (illetve most volt időm), hogy megkapja az első alakítást, ami metszés, drótozás volt, illetve egy átültetéssel kezdődött még egy hónapja. Átkerült lazább közegbe (Liapor, zeolit, tőzeg) egy kisebb nevelő edénybe, megváltoztatva egyúttal a beültetés szögét is, az alakításnak megfelelően.


 Ez volt az alap állapota még ősszel.


A tervezett beültetési szög.



Az alakítás előtt állapot egy kisebb nevelő edényben és a már megváltoztatott beültetés szög.

 

A gyökérnyak feletti ágakból jin lett. Nem illett bele a képbe, de így idősebbnek hat a növény.


A vastagabb ágakat, raffiáztam, hogy a drasztikus hajlításokat elviselje. A hajlítás külső oldalára, ahol a kéreg szét nyílik, hosszanti raffia kötegeket helyeztem fel, hogy védettebb legyen az ág. Majd ezt követően végig bandázsoltam az ágakat.


Így nézett ki a kötéssel, drótozás előtt.



Alakítás közbeni képek.



Végeredmény.


Ebből a szögből jobban látszik az ágszerkezet.

Tanulság: az alakítás, bár itt néhány képben be tudtam mutatni, valóságban 2 estét és egy fél délutánt igényelt, ez összesen kb. 12 óra! Ez nem azt jelenti, hogy ez a normális, sokkal inkább jelenti, hogy hiányzik a gyakorlat. Másrészt sokkal jobban tetszik a végeredmény, sokkal átgondoltabban metszettem, majd drótoztam. Az ágak jelentős részét megtartottam és az egyes ágacskákból egy zártabb koronát rendeztem, ami sokkal mutatósabb már az alakítás után is.

2012. április 9., hétfő

Az metszésrűl


A legutóbbi yamadorik és alakító metszések kapcsán gondoltam, hogy írok pár sort az ilyen első metszésekről és főleg ezek tapasztalatáról.

Adott egy ilyen yamadori:


Az ágak jóval hosszabbak, mint a végleges kontúr, így biztos vissza kell vágni. Kb. a végleges vonal harmadára, hogy majd az elágazásokkal együtt szép ágat rajzoljanak ki.

Ez a kiindulási alap:

 Az alapmetszést lefelé néző metszlappal érdemes végezni a következők miatt:

Ha felfelé néző metszlapot hagyunk, akkor az ág vonalvezetése szebb lehetne (John Naka is ezt ajánlja), de a tapasztalatom az, hogy a lefelé álló rügyek, pláne alvó rügyek nem igazán akarnak előtörni. Gyertyánnál, Juharnál biztos nem. Ha meglévő, már kibomló, alsó állású rügyre vágunk vissza, akkor jó eséllyel megered, de mi van a következő metszésnél?


Ennek okán én lapos, de lefelé néző metszlapra szoktam vissza vágni a vastagabb ágakat. Így a felső állású rügyek biztosan kihajtanak. Az új hajtást aztán dróttal lefelé irányíthatjuk. Ha az eredeti ág még engedi azt is drótozhatjuk lefelé.


A sorozatos metszéseknek köszönhetően aztán ilyen ágrajzot kaphatunk, ami azért szintén nem csúnya és jó esélyünk van rá, hogy végig tudjuk vinni a koncepciót, mert mindig felső állású rügyre metszünk, így nem ér az a meglepetés, hogy a kívánt irányban álló rügy nem hajt ki.