Levélmetszés után

Levélmetszés után egy héttel már megjelentek az új rügyek a juharokon. Hála a napos helynek és az azóta szünet nélkül eső esőnek. Medárd hozta a formáját, szinte minden nap esik. Ez a meleg, párás idő határozottan jót tesz a növényeknek, persze a lisztharmatnak is, ami rendesen lendületbe jött. A baj az, hogy amíg minden nap esik, nincs is értelme permetezni, mert lemossa az eső.

De addig is néhány kép erejéig a frissen levélmetszett Mezei Juharok.





A rügyek mellett megjelentek a levéltetvek is, aminek nem örülök, de egyelőre, szintén az eső miatt nincs értelme permetezni.





Szerintem a jövő héten megint lesz értelme friss képekkel illusztrálni, milyen hatásos tud lenni ez a módszer.

Gyertyán erdő hajtásmetszés

Április közepén mutattam ezt az erdők, akkor állt össze. Azóta eltelt másfél hónap alatt sokat lendült előre. Olyannyira, hogy 6-8 leveles hajtásokat hozott, ezeket már metszeni kell, különben elszalad, a vékony ágak nagyon megvastagodnak, a drót bevág.


Emlékeztetőül az áprilisi állapot. Alapmetszés, alapdrótozás után. Sok részlet szorul még alakításra, korrekcióra, de amíg nem hajtott ki, várni akartam. Most, hogy szinte mindenhol rügyek, hajtások törtek ki, már lehet korrigálni.


Ez a friss állapot, még a "fésülés" előtt. Jól lehet látni, hogy mekkora hajtások és mekkora levelek jöttek rajta. A levelek méretének csökkentése, az ágrendszer finomítása és sürítése még legalább 3-5 év.


Hajtás metszés után, az eredeti kontúrt kezdi visszanyerni, de még sok munka van vele. Bár a képeken nem látszik, de némi drótozással korrigáltam a friss a hajtásokat. Egyelőre ennyi, ha erőteljesen növekszik, még augusztusban lehet hajtást metszeni. Hálásan reagált a közegre, ami akadama, liapor és zeolit keveréke, egyenlő arányban és valószínűleg a hosszú hatású műtrágya is jót tett neki. Ez egy hathónapos lebomlású granulátum, idén már nem kell trágyázni. Viszont a csapadékos időnek hála kezd a lisztharmat terjedni rajta. Ha végre nem esik, permetezni kell mindenképpen.

Levélmetszés segítséggel

Aktuális teendő, lombhullatók levélmetszése. Az első növekedési hullám május végére, június elejére lezajlik a lombhullatóknál. Ilyenkor érdemes levélmetszést végezni rajtuk. Ennek több előnye is van. Egyrészt kihajt másodszor is, ezzel egy év alatt két évet öregszik a növény, másrészt a friss hajtásokat így sokkal könnyebb drótozni. Leveles állapotban szinte lehetetlen. Levélmetszést csak jó kondiban lévő növényeknél szabad csinálni, egy beteg, legyengült fa bele is halhat.

Nekem főleg Mezei Juharok és Gyertyánok sorakoznak a kertben, a polcokon. Ez a két faj nagyon jól bírja és jól is reagál a levélmetszésre. Apróbb leveleket és rövidebb ízközöket is hoz, így a lombkorona sűrítéséhez szerintem elengedhetetlen.

Idén egyelőre két Mezei Juhart leveleztünk le. Ketten, mert idén segítségem is akadt, a nagyobbik lányom személyében. Nem kértem, önként jelentkezett.


Döbbenet jól állt a kezében az olló, pedig nem mutattam hogy fogja.


Sasson vágás után ennyi levél jött le a két juharról. És jól látszik milyen kesze-kusza az ágrendszer. A bal oldali juharon tavaly is volt levélmetszés, ennek eredménye a nagyon sűrű ágrendszer. Rengeteg rügyet hoz ilyenkor, amiből vagy lehet válogatni, vagy hagyjuk nőni, mert ebből jövőre nagyon erőteljes növekedés, törzsvastagodás, seb gyógyulás lehet.


A kisebbik növény metszés után, drótozás előtt.
És drótozáshoz is akadt segítség. Ami a legszebb az egészben, hogy egyszer megmutattam, aztán ment. Jobban, mint nekem úgy 10 éve.


És a végeredmény, drótozás után.




És néhány kép erejéig a nagyobbik juhar:


Az idei első hullám kb. 6-8 levélpárnyi növekedés. A vastagabb ágak 2-3 évesek, a vékonyak az előző évi levélmetszés után kihajtott rügyekből alakult ki.

És metszés, drótozás után. Nincs eleje, nincs háta. Jövőre kibontom a gyökerét, hogy azt is figyelembe véve tudjam eldönteni az alakítás további irányát. De addig, csak had' szaladjon!

Kusamono, fikusz, kőris

Egy ideje egyre jobban tetszenek a kusamonok. Ennek legfőbb oka a tál. Gyönyörű kusamono tálak készülnek mostanában és ha belegondolunk egy 5-8 cm-es tálba van belesűrítve minden, amit a bonsairól tudni kell. Mennyivel nehezebb egy ilyen kis méretben kifejezni mindazt, amit 60-70 cm-ben "szoktak".

A rögtönzött beállítás egy frissen vásárolt szukkulens, talán Saxifraga, egy ősszel már bemutatott kövirózsa és egy Ficus Benjamina Natasa, a legapróbb levelű fikusz fajta. Évek óta metszem, most egy lapos tálba került. A tál érdekessége, hogy kb. 15 éve készítettem, sok munkaórával.
A dobtálra a pöttyöket egyenként gyógyítottam fel..., mert ráértem.

A fenyőről már esett szó. A kusamono egy fehér virágú szekfű lesz, ha virágzik, kb 10-12 cm magas virágokkal. A tál világos zöldje fog köszönni a fehér virágoknak. A tálat File Zoltán készítette. Sok tálam van tőle, sokáig az egyetlen volt, aki bonsai tálakat készített idehaza.

És a végére egy kőris két beállításban, két különböző kisérővel. A kőrisnek különös értéket ad, hogy a Farkasréti temetőből a nagyszüleim sírjáról mentettem meg.
Az első képen egy általam ismeretlen kísérővel, aminek lilás-rózsaszín vírágai vannak.

A második összeállításban egy törpe zsurlóval, amit saját tálba ültettem.

A nevető harmadik a két képen egy kődarabra nevelt moha párna. Van ami jobban kifejezi az érintetlenséget és az időt? Régi vágyam még egy pecsétes, törött téglába mohát nevelni.

Biogoldenretriver

Van egy Goldenretriverünk. Fáni. Aki már eddig is okozott némi bosszúságot, pl. amikor a fejlődésben lévő bambuszomat lelegelte, vagy a Hibiscus leveleit csapta be csemege gyanánt.
De amit ma csinált, arra nem számítottam.
Nagy becsben tartott maradék Biogold trágyát ma kiraktam néhány növényre. Gyanútlanul tettem a dolgom a kertben, mikor hallom, hogy a kutya ropogtat valamit. Amikor odanéztem még akkor sem esett le azonnal, csak egy perc múlva, mikor látom, hogy óvatos mozdulatokkal, hogy azért a drótozott gyertyánba ne tegyen kárt, leemeli a Biogoldot a föld felszínéről és jóízűen ropogtatja. OK, első blikkre tényleg olyan, mint a kutyakaja, de azért mégis. Szóval akinek van kutyája, óvatosan trágyázzon.

Négyszögletű kerek erdő

Gyerekkorom egyik kedvenc meséje, a szürreális teremtményekkel. Dömdödöm, Bruckner Szigfrid, aki neve miatt engem a wagneri Siegfriedre emlékeztet és nem utolsó sorban Mikkamakka, akinek egy másik mesében jó cimborája Téglagyári Megálló, aki szintén macska.

Hogy mi köze ennek a bonsaihoz? Voltaképpen semmi. Illetve annyi, hogy a következőkben egy erdőről lesz szó, amit én pár év múlva négyszögletes tálba szeretnék ültetni, mert úgy érzem abban jobban érvényesül, most azonban egy kerek tálba került, mert ez volt készen, ez volt kéznél.

Egy gyertyánosban (hol máshol, a növényeim egy jelentékeny része gyertyán), ahol rengeteg magonc van, marokszám lehet szedni a ceruza vastag fácskákat, amik önállóan nem mutatósak, de csoportba rendezve korrekt kis erdőt lehet belőlük alakítani. Régóta dédelgetett gondolat volt ez, sok képet végignéztem előtte. Pár éve gyűjtöttem tizegynehány magoncot, összeraktam egy kis facsoportot. Nem egyenes fákból állót, nekem az valahogy nem elég természetes. Próbáltam hajlott magoncokat gyűjteni. Egy facsoport inkább egy-két vezérfából áll, amik mellől nőnek a kísérők, próbálnak elhajolni a nagy fa árnyékából, elfekszenek. Ezt a az előképet próbáltam lemásolni.

De soha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy az ember tervezi. Az összerakott fákból nem maradt meg mind, az életben maradtak pedig páros számúak voltak, amik nem felelnek meg azoknak az alapvető szabályoknak, amik nekem fontosak. Egy facsoport a japán regulák szerint mindig páratlan számú fából áll.


Szétkaptam tehát a csoportot és kipótoltam. Gyűjtöttem mellé újabb magoncokat. Ha valaki ilyesmi fog, gyűjtsön mindig kétszer, háromszor annyi alanyt, mint amiből tervezi a csoportot. Így mindig kiválaszthatja az összeillő fákat.


Az újra összerakott csoport alakítás előtt. 9 fából áll. Egyelőre. Sosem lehet tudni mit hoz a jövő. Mint a bevezetőben említettem, ideiglenesen, nevelés idejére került ebbe a kerek tálba. Ez volt kéznél, de ez legalább kellően nagy ahhoz, hogy erősebben fejlődjön az első pár évben, megfelelő, erőteljes tápozás mellett.

És akkor pár nap múlva elkezdődött a drótozás. Nem nagy kaland. Pár óra az egész. Ha jól emlékszem ezt a csoportot 4-4,5 óráig drótoztam, metszettem. Igen, rá kell szánni az időt, mert csak így lesz, vagy így indulhat a jó irányba a növény.

Drótozás közben. Néhány gondolat a drótról. Ahogy a képeken látszik, én első alakításra vagy ezt a natúr alu drótot használom, vagy lágyított vörösrezet. De lombhullatóknál és ilyen vékonyabb növényeknél, ágaknál jobb az alu. Puhább, könnyebb vele dolgozni. Jó, nem olyan esztétikus, mint az eloxált, de az ára a töredéke. 1-1,5-2-3-4-es méretben lehet leginkább beszerezni, színesfém telepeken.

Volt jó néhány ág, amit nem volt érdemes az végig drótozni. Ott a következő módon lehet rögzíteni a drót végét:
A drót végét visszahajtva az első menet alatt lehet rögzíteni, akár egy, akár több szálat is.

Néhány óra múlva ez lett az eredmény. A tálba akasztott alu drót jelöli az elejét a csoportnak.
Oldalsó nézet. Jól látszik, hogy a fa csúcsa picit előre dől, illetve az egész törzs inkább felénk néz. Egy bonsai mindig köszön a nézőnek. Előre dől, nem akar hanyatt esni.Az a csoport háta, ami mélységet az egésznek.Ez pedig a másik oldal.

Ezek után hátra dőltem a székben, forgattam a fát, nézegettem. Élveztem a munkám eredményét és mégis marad egy érzés, hogy valami nem stimmel. Túl magasnak, túl hegyesnek találom. És pár nap múlva beleakadtam a következő képbe:
Majdnem ugyan az a koncepció, bár nem gyertyán. (a kép forrása: crategous.com). Gyönyörű nebarija van és sokkal természetesebb, sokkal harmonikusabb, mint az én erdőm. A tál is sokkal jobb választás ezzel a kiszélesedő peremmel. Bár ahogy a bevezetőben a négyszögletű kerek erdő kapcsán említettem, én egy lapos, szögletes tálat képzelek alá, de majd kiderül. Egyelőre nem metszem meg jobban a csoportot, bár lehet, hogy a hegyét vissza veszem. Most szépen rügyezik tovább, a napokban tomboló szél ellenére, amit én biztató jelnek veszek. Egy hónap múlva már látszik, melyik hajtás marad meg.