Én szóltam! Ugye nem felejti el senki? A program nagyon jól alakul, több alakítás, több kritika, több szaktanácsadás, még több ember.
Ne hagyjátok ki, mert bánni fogjátok!
2011. augusztus 10., szerda
2011. július 25., hétfő
Prunus bunjin
Pár hete a bunjin aka. literati stílusról elmélkedtünk hármasban. Van benne valami megfoghatatlan. Egy olyan harmónia, amit nem lehet szabályokkal leírni. Hogy milyen szabályai vannak? Leginkább nincsenek. Nem skatulyázható be a többi, jól ismert stílusba, tehát nem felel meg a rájuk igaznak mondható szabályoknak. Nincs klasszikus értelemben véve egyensúlyban a tál méretével (tál magassága, a törzs vastagsága a gyökérnyaknál), nem harmonizál a fa magassága a törzsátmérővel, nem szélfútta, de lehet akár az is, lehet kengai formájú a törzse, lehet sziklába, sziklára ültetni. Egy stílusok közötti rebellis, aki minden bonsainál japánabb hangulatú, annak ellenére, hogy előképe leginkább a kínai hegyekben és festményekben gyökerezik. Többnyire (?) egy vékony törzs, a fa magasságához mérten, finom vonalakkal, lágy hajlatokkal, vagy éppen erős törésekkel, kevés ággal. A csekély elemkészlet miatt is nehéz formálni. Nincs hatalmas zöld lombtömeg, ami ápol s eltakar.
Nehéz alakítani, nem lehet tervezni. Adott egy növény, jelen esetben egy Prunus yamadori. Vadkörte, vadalma, vagy kökény, nem tudom pontosan. Egy legelőről gyűjtöttem egy éve tavasszal. Kevés gyökérrel, nem is bíztam benne, hogy megmarad, de mivel idén tavasszal is kihajtott, mondhatjuk, hogy tévedtem. Tulajdonképen eredetileg is azzal a céllal ástam ki, hogy majd bunjint alakítok belőle, de már régóta csak nézegettem, forgattam, hogy mi lehet ideális nézet, dőlésszög, ág állás. Egyáltalán melyik ága marad, melyik megy (imi eda - "nem kell" ág), melyik a legfontosabb, az első ág (ichi no eda) és esetleg melyik a legerősebb ág (sashi eda). Milyen tálat képzelhetek el hozzá? Van egy gondolatom, de nem akarom a poént előre lelőni, majd meglátjuk tavasszal, amikor kibontom a gyökérzetét.
Ez volt az eredeti, alakítás előtti állapot. Az oldalsó nézeten látszik a növény legnagyobb hibája, hogy sík. Ezt kellett leginkább kiigazítani. Bár vékony a törzs, ennek ellenére nehéz hajlítani. Az alakításhoz lágyított vörösréz drótot használtam, mivel az erősebb, vékonyabb is elegendő, ahhoz, hogy megtartsa a kívánt formát. Ezzel együtt két szál 3-as drótot kellett a törzsre felvezetni, hogy meg lehessen csavarni. A drótozást nem csak hajlításra lehet használni, hanem csavarásra is, de ehhez az kell, hogy a csavarás iránya, egyezzen a drót felvezetésével. Magyarul, ha jobbra akarom csavarni, akkor a drótot is jobb menettel kell tekerni. Ellenkező esetben a menet kilazul a törzs körül és nem tartja meg. Azonos irányban azonban a drót rászorul a törzsre és megtartja. Érdemes nagyobb figyelemmel kísérni az ilyen alakításokat, mert a szoros drót sokkal hamarabb bevág. Érdemes ilyenkor raffiázni.
Ez a hátulsó nézet, itt több az ág, jobb hátteret ad törzsnek.
Az eredeti elképzeléshez képest ezt választottam előlnézetnek, mert innen szebben mozog a törzs, a csúcs pedig felénk bólint, ezzel a gesztussal köszön a fa a nézőnek.
Az oldalnézeten pedig jóllátszik, hogy a sík törzs kiigazítása egészen jól sikerült. Nem állítom, hogy minden végleges, de egy jó alap arra, hogy ha majd tálba kerül, akkor érdemes legyen szelektálni, megfontolni a további, felmerülő kérdéseket. Az első, rövid ág az első ilyen kérdés. Nem kifejezetten ideális sashi eda és a lombot is lehúzza maga felé, annak ellenére, hogy nem hangsúlyos ág.
Nehéz alakítani, nem lehet tervezni. Adott egy növény, jelen esetben egy Prunus yamadori. Vadkörte, vadalma, vagy kökény, nem tudom pontosan. Egy legelőről gyűjtöttem egy éve tavasszal. Kevés gyökérrel, nem is bíztam benne, hogy megmarad, de mivel idén tavasszal is kihajtott, mondhatjuk, hogy tévedtem. Tulajdonképen eredetileg is azzal a céllal ástam ki, hogy majd bunjint alakítok belőle, de már régóta csak nézegettem, forgattam, hogy mi lehet ideális nézet, dőlésszög, ág állás. Egyáltalán melyik ága marad, melyik megy (imi eda - "nem kell" ág), melyik a legfontosabb, az első ág (ichi no eda) és esetleg melyik a legerősebb ág (sashi eda). Milyen tálat képzelhetek el hozzá? Van egy gondolatom, de nem akarom a poént előre lelőni, majd meglátjuk tavasszal, amikor kibontom a gyökérzetét.
Ez volt az eredeti, alakítás előtti állapot. Az oldalsó nézeten látszik a növény legnagyobb hibája, hogy sík. Ezt kellett leginkább kiigazítani. Bár vékony a törzs, ennek ellenére nehéz hajlítani. Az alakításhoz lágyított vörösréz drótot használtam, mivel az erősebb, vékonyabb is elegendő, ahhoz, hogy megtartsa a kívánt formát. Ezzel együtt két szál 3-as drótot kellett a törzsre felvezetni, hogy meg lehessen csavarni. A drótozást nem csak hajlításra lehet használni, hanem csavarásra is, de ehhez az kell, hogy a csavarás iránya, egyezzen a drót felvezetésével. Magyarul, ha jobbra akarom csavarni, akkor a drótot is jobb menettel kell tekerni. Ellenkező esetben a menet kilazul a törzs körül és nem tartja meg. Azonos irányban azonban a drót rászorul a törzsre és megtartja. Érdemes nagyobb figyelemmel kísérni az ilyen alakításokat, mert a szoros drót sokkal hamarabb bevág. Érdemes ilyenkor raffiázni.
Ez a hátulsó nézet, itt több az ág, jobb hátteret ad törzsnek.
Az eredeti elképzeléshez képest ezt választottam előlnézetnek, mert innen szebben mozog a törzs, a csúcs pedig felénk bólint, ezzel a gesztussal köszön a fa a nézőnek.
Az oldalnézeten pedig jóllátszik, hogy a sík törzs kiigazítása egészen jól sikerült. Nem állítom, hogy minden végleges, de egy jó alap arra, hogy ha majd tálba kerül, akkor érdemes legyen szelektálni, megfontolni a további, felmerülő kérdéseket. Az első, rövid ág az első ilyen kérdés. Nem kifejezetten ideális sashi eda és a lombot is lehúzza maga felé, annak ellenére, hogy nem hangsúlyos ág.
2011. július 12., kedd
Gépsárkány
Régóta szerettem volna a kompakt gépet lecserélni egy tisztességesebb tükörreflexes gépre. Azért nagyon nem mindegy, hogy egy körömnyi lukon jön be a fény, vagy egy 52 mm-es átmérőjű objektíven.
És ez a különbség:
A legszembetűnőbb difi, hogy van mélységélesség a képen. A kompakton nincs. És, hogy a Nikon jobban vissza adja a színeket. A többit majd apránként megtapasztalom.2011. július 6., szerda
Bonsai Blogger Day 2.0
2011. július 4., hétfő
Ezüst erdő
Bálint adta az ötletet és én rácsaptam.
Recept:
- 1 marék Ezüst Juhar mag
- 1 lapos, ovális bonsai tál
- 2 db 5*5 cm-es háló
- 2*10 cm alu drót
- 2 marék laza szerkezetű, jó vízelvezetésű föld
Az Ezüst Juhar az egyik kedvenc juharom. Mert szép a levele, érdekesen szeldelt és baromi gyorsan nő. A leggyorsabban növő juhar fajta. Szabad földben képes 1,5-2 m-t nőni egy szezonban. Elsőnek hozza a magokat, már április, májusban lehet szedni és azonnal csírázik is, kb. 90 %-os eredéssel (vagy hogy mondják). Őszre 20-30 cm-es magoncok lesznek, még cserépben is.
Szóval akkor elővettem egy ovális bonsai tálat, nem magasabb, mint 3 cm (tudom, lapos tálban nehéz megtartani, de én nem hiszek ebben), a szokásos előkészületek (drót, háló a drénlukra) után két marék szitált földkeveréket szórtam bele. A szitált annyit tesz, hogy a port kiszitáltam belőle, de a szemcseméret nem nagyobb 1,5 mm-nél (szúnyogháló). Majd a maréknyi magot, a lependéktől megszabadítva, csak úgy l'art pour l'art beleszórtam. Mondjuk az egyik középponthoz többet (az ellipszisnek két középpontja van), a széle felé ritkítva, hogy természetes hatása legyen és legyen egy iránya az erdőnek. Majd vártam. Kb. egy hetet, mert az Ezüst Juhar egy-két hét alatt csirázik és belendül.
Most így néz ki:
Egy napos hétvégét nem bír ki locsolás nélkül, de nem gond, mert tapasztalatom szerint 4 napot kibír lábvízben, sőt egészen jót tesz neki. Tudom, hogy mindenkinek gond az utazás, ki locsolja, hogyan a féltve őrzött bonsaiokat. Én idén kipróbáltam és eddig bevált a lábvíz. Alátét, benne víz, úgy, hogy a tál alsó harmada a lábtól felfelé vízben álljon. Marad két harmad rész, ami nem áll vízben, nem fog bemocsarasodni, viszont nem szárad ki! Sokkal jobban viselik a növények, mint a szárazságot. Gondoljunk csak arra, mikor egy hétig szakad az eső és nincs ideje a gyökérlabdának megszikkadni.
Visszatérve az erdőre, tudom, nem komoly. Most. De pár év és egész pofás lesz. Pont annyit fog mutatni, amennyit kell. Egy hangulat. Őszi kiállításon, vörös lombszínnel...
Recept:
- 1 marék Ezüst Juhar mag
- 1 lapos, ovális bonsai tál
- 2 db 5*5 cm-es háló
- 2*10 cm alu drót
- 2 marék laza szerkezetű, jó vízelvezetésű föld
Az Ezüst Juhar az egyik kedvenc juharom. Mert szép a levele, érdekesen szeldelt és baromi gyorsan nő. A leggyorsabban növő juhar fajta. Szabad földben képes 1,5-2 m-t nőni egy szezonban. Elsőnek hozza a magokat, már április, májusban lehet szedni és azonnal csírázik is, kb. 90 %-os eredéssel (vagy hogy mondják). Őszre 20-30 cm-es magoncok lesznek, még cserépben is.
Szóval akkor elővettem egy ovális bonsai tálat, nem magasabb, mint 3 cm (tudom, lapos tálban nehéz megtartani, de én nem hiszek ebben), a szokásos előkészületek (drót, háló a drénlukra) után két marék szitált földkeveréket szórtam bele. A szitált annyit tesz, hogy a port kiszitáltam belőle, de a szemcseméret nem nagyobb 1,5 mm-nél (szúnyogháló). Majd a maréknyi magot, a lependéktől megszabadítva, csak úgy l'art pour l'art beleszórtam. Mondjuk az egyik középponthoz többet (az ellipszisnek két középpontja van), a széle felé ritkítva, hogy természetes hatása legyen és legyen egy iránya az erdőnek. Majd vártam. Kb. egy hetet, mert az Ezüst Juhar egy-két hét alatt csirázik és belendül.
Most így néz ki:
Egy napos hétvégét nem bír ki locsolás nélkül, de nem gond, mert tapasztalatom szerint 4 napot kibír lábvízben, sőt egészen jót tesz neki. Tudom, hogy mindenkinek gond az utazás, ki locsolja, hogyan a féltve őrzött bonsaiokat. Én idén kipróbáltam és eddig bevált a lábvíz. Alátét, benne víz, úgy, hogy a tál alsó harmada a lábtól felfelé vízben álljon. Marad két harmad rész, ami nem áll vízben, nem fog bemocsarasodni, viszont nem szárad ki! Sokkal jobban viselik a növények, mint a szárazságot. Gondoljunk csak arra, mikor egy hétig szakad az eső és nincs ideje a gyökérlabdának megszikkadni.Visszatérve az erdőre, tudom, nem komoly. Most. De pár év és egész pofás lesz. Pont annyit fog mutatni, amennyit kell. Egy hangulat. Őszi kiállításon, vörös lombszínnel...
2011. július 2., szombat
Levélmetszés, utózönge
Mivel többen kíváncsiak voltak hogyan tud kinézni egy levélmetszés utáni juhar (mivel ezzel a példával rukkoltam elő pár hete), záróakkordként néhány kép. A levélmetszés után 4 héttel már lombosak a juharok.
A levelek kb. fele akkorák, mint metszés előtt. Az első levélkék meg még kisebbek. Hát, nagyjából ennyi. Látható, hogy egyrészt nem pusztul bele a fa, másrészt jótékony hatásaként letörpülnek a levelek.2011. június 14., kedd
Levélmetszés után
Levélmetszés után egy héttel már megjelentek az új rügyek a juharokon. Hála a napos helynek és az azóta szünet nélkül eső esőnek. Medárd hozta a formáját, szinte minden nap esik. Ez a meleg, párás idő határozottan jót tesz a növényeknek, persze a lisztharmatnak is, ami rendesen lendületbe jött. A baj az, hogy amíg minden nap esik, nincs is értelme permetezni, mert lemossa az eső.
De addig is néhány kép erejéig a frissen levélmetszett Mezei Juharok.
A rügyek mellett megjelentek a levéltetvek is, aminek nem örülök, de egyelőre, szintén az eső miatt nincs értelme permetezni.
Szerintem a jövő héten megint lesz értelme friss képekkel illusztrálni, milyen hatásos tud lenni ez a módszer.
2011. június 8., szerda
Gyertyán erdő hajtásmetszés
Április közepén mutattam ezt az erdők, akkor állt össze. Azóta eltelt másfél hónap alatt sokat lendült előre. Olyannyira, hogy 6-8 leveles hajtásokat hozott, ezeket már metszeni kell, különben elszalad, a vékony ágak nagyon megvastagodnak, a drót bevág.
Emlékeztetőül az áprilisi állapot. Alapmetszés, alapdrótozás után. Sok részlet szorul még alakításra, korrekcióra, de amíg nem hajtott ki, várni akartam. Most, hogy szinte mindenhol rügyek, hajtások törtek ki, már lehet korrigálni.
Ez a friss állapot, még a "fésülés" előtt. Jól lehet látni, hogy mekkora hajtások és mekkora levelek jöttek rajta. A levelek méretének csökkentése, az ágrendszer finomítása és sürítése még legalább 3-5 év.
Hajtás metszés után, az eredeti kontúrt kezdi visszanyerni, de még sok munka van vele. Bár a képeken nem látszik, de némi drótozással korrigáltam a friss a hajtásokat. Egyelőre ennyi, ha erőteljesen növekszik, még augusztusban lehet hajtást metszeni. Hálásan reagált a közegre, ami akadama, liapor és zeolit keveréke, egyenlő arányban és valószínűleg a hosszú hatású műtrágya is jót tett neki. Ez egy hathónapos lebomlású granulátum, idén már nem kell trágyázni. Viszont a csapadékos időnek hála kezd a lisztharmat terjedni rajta. Ha végre nem esik, permetezni kell mindenképpen.
Emlékeztetőül az áprilisi állapot. Alapmetszés, alapdrótozás után. Sok részlet szorul még alakításra, korrekcióra, de amíg nem hajtott ki, várni akartam. Most, hogy szinte mindenhol rügyek, hajtások törtek ki, már lehet korrigálni.
Ez a friss állapot, még a "fésülés" előtt. Jól lehet látni, hogy mekkora hajtások és mekkora levelek jöttek rajta. A levelek méretének csökkentése, az ágrendszer finomítása és sürítése még legalább 3-5 év.
Hajtás metszés után, az eredeti kontúrt kezdi visszanyerni, de még sok munka van vele. Bár a képeken nem látszik, de némi drótozással korrigáltam a friss a hajtásokat. Egyelőre ennyi, ha erőteljesen növekszik, még augusztusban lehet hajtást metszeni. Hálásan reagált a közegre, ami akadama, liapor és zeolit keveréke, egyenlő arányban és valószínűleg a hosszú hatású műtrágya is jót tett neki. Ez egy hathónapos lebomlású granulátum, idén már nem kell trágyázni. Viszont a csapadékos időnek hála kezd a lisztharmat terjedni rajta. Ha végre nem esik, permetezni kell mindenképpen.
2011. június 5., vasárnap
Levélmetszés segítséggel
Aktuális teendő, lombhullatók levélmetszése. Az első növekedési hullám május végére, június elejére lezajlik a lombhullatóknál. Ilyenkor érdemes levélmetszést végezni rajtuk. Ennek több előnye is van. Egyrészt kihajt másodszor is, ezzel egy év alatt két évet öregszik a növény, másrészt a friss hajtásokat így sokkal könnyebb drótozni. Leveles állapotban szinte lehetetlen. Levélmetszést csak jó kondiban lévő növényeknél szabad csinálni, egy beteg, legyengült fa bele is halhat.
Nekem főleg Mezei Juharok és Gyertyánok sorakoznak a kertben, a polcokon. Ez a két faj nagyon jól bírja és jól is reagál a levélmetszésre. Apróbb leveleket és rövidebb ízközöket is hoz, így a lombkorona sűrítéséhez szerintem elengedhetetlen.
Idén egyelőre két Mezei Juhart leveleztünk le. Ketten, mert idén segítségem is akadt, a nagyobbik lányom személyében. Nem kértem, önként jelentkezett.
Döbbenet jól állt a kezében az olló, pedig nem mutattam hogy fogja.
Sasson vágás után ennyi levél jött le a két juharról. És jól látszik milyen kesze-kusza az ágrendszer. A bal oldali juharon tavaly is volt levélmetszés, ennek eredménye a nagyon sűrű ágrendszer. Rengeteg rügyet hoz ilyenkor, amiből vagy lehet válogatni, vagy hagyjuk nőni, mert ebből jövőre nagyon erőteljes növekedés, törzsvastagodás, seb gyógyulás lehet.
A kisebbik növény metszés után, drótozás előtt.
És drótozáshoz is akadt segítség. Ami a legszebb az egészben, hogy egyszer megmutattam, aztán ment. Jobban, mint nekem úgy 10 éve.
És a végeredmény, drótozás után.
És néhány kép erejéig a nagyobbik juhar:
Az idei első hullám kb. 6-8 levélpárnyi növekedés. A vastagabb ágak 2-3 évesek, a vékonyak az előző évi levélmetszés után kihajtott rügyekből alakult ki.
És metszés, drótozás után. Nincs eleje, nincs háta. Jövőre kibontom a gyökerét, hogy azt is figyelembe véve tudjam eldönteni az alakítás további irányát. De addig, csak had' szaladjon!
Nekem főleg Mezei Juharok és Gyertyánok sorakoznak a kertben, a polcokon. Ez a két faj nagyon jól bírja és jól is reagál a levélmetszésre. Apróbb leveleket és rövidebb ízközöket is hoz, így a lombkorona sűrítéséhez szerintem elengedhetetlen.
Idén egyelőre két Mezei Juhart leveleztünk le. Ketten, mert idén segítségem is akadt, a nagyobbik lányom személyében. Nem kértem, önként jelentkezett.
Döbbenet jól állt a kezében az olló, pedig nem mutattam hogy fogja.
Sasson vágás után ennyi levél jött le a két juharról. És jól látszik milyen kesze-kusza az ágrendszer. A bal oldali juharon tavaly is volt levélmetszés, ennek eredménye a nagyon sűrű ágrendszer. Rengeteg rügyet hoz ilyenkor, amiből vagy lehet válogatni, vagy hagyjuk nőni, mert ebből jövőre nagyon erőteljes növekedés, törzsvastagodás, seb gyógyulás lehet.
A kisebbik növény metszés után, drótozás előtt.
És drótozáshoz is akadt segítség. Ami a legszebb az egészben, hogy egyszer megmutattam, aztán ment. Jobban, mint nekem úgy 10 éve.
És a végeredmény, drótozás után.
És néhány kép erejéig a nagyobbik juhar:
Az idei első hullám kb. 6-8 levélpárnyi növekedés. A vastagabb ágak 2-3 évesek, a vékonyak az előző évi levélmetszés után kihajtott rügyekből alakult ki.
És metszés, drótozás után. Nincs eleje, nincs háta. Jövőre kibontom a gyökerét, hogy azt is figyelembe véve tudjam eldönteni az alakítás további irányát. De addig, csak had' szaladjon!
2011. április 18., hétfő
Kusamono, fikusz, kőris
Egy ideje egyre jobban tetszenek a kusamonok. Ennek legfőbb oka a tál. Gyönyörű kusamono tálak készülnek mostanában és ha belegondolunk egy 5-8 cm-es tálba van belesűrítve minden, amit a bonsairól tudni kell. Mennyivel nehezebb egy ilyen kis méretben kifejezni mindazt, amit 60-70 cm-ben "szoktak".
A rögtönzött beállítás egy frissen vásárolt szukkulens, talán Saxifraga, egy ősszel már bemutatott kövirózsa és egy Ficus Benjamina Natasa, a legapróbb levelű fikusz fajta. Évek óta metszem, most egy lapos tálba került. A tál érdekessége, hogy kb. 15 éve készítettem, sok munkaórával.
A dobtálra a pöttyöket egyenként gyógyítottam fel..., mert ráértem.A fenyőről már esett szó. A kusamono egy fehér virágú szekfű lesz, ha virágzik, kb 10-12 cm magas virágokkal. A tál világos zöldje fog köszönni a fehér virágoknak. A tálat File Zoltán készítette. Sok tálam van tőle, sokáig az egyetlen volt, aki bonsai tálakat készített idehaza.
És a végére egy kőris két beállításban, két különböző kisérővel. A kőrisnek különös értéket ad, hogy a Farkasréti temetőből a nagyszüleim sírjáról mentettem meg.
Az első képen egy általam ismeretlen kísérővel, aminek lilás-rózsaszín vírágai vannak.
A második összeállításban egy törpe zsurlóval, amit saját tálba ültettem.
A nevető harmadik a két képen egy kődarabra nevelt moha párna. Van ami jobban kifejezi az érintetlenséget és az időt? Régi vágyam még egy pecsétes, törött téglába mohát nevelni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)