Utózönge

Az azóta tálba ültetett gyertyánhoz küldött Takács Gábor egy megoldást.

Gábor a fa magasságának rövidítésével oldotta meg a felmerült gondjaimat. A dolog pikantériája, hogy ez bennem fel sem merült. Annyira leragadtam a saját megoldásomnál, hogy egy ilyen rendkívül egyszerű, de kézenfekvő megoldás fel sem merült. Mondjuk ehhez a magassághoz már nagy a tál, de egy szép ovális, vagy kisebb, de hasonló vonalvezetésű szögletes tállal könnyedén el tudnám képzelni. Nagyon szép dolog ez, hogy mennyire máshogy tudjuk látni az azonos dolgokat. És elgondolkodtató, hogy nem szabad leragadni egy általunk jónak ítélt megodásnál, mert biztos, hogy van jobb, vagy más, ami jobban kiemeli az előnyöket. Ilyenkor indig eszembe jut, hogy amikor építészként pályázatokat csináltunk, nem egyszer a hétfő éjféli leadást megelőzően, szombat éjszaka dobtuk a sarokba egy hónap munkáját, azért, hogy újra kezdjük a tervet. A végén mindig bebizonyosodott, hogy jó döntés volt, csak nem volt kedvünk meglépni, kényelemből, félelemből.