"Tedd ki szabad földbe"

Gyakran lehet hallani, olvasni a fenti tanácsot fórumokon, amikor valaki megkérdezi, hogy mit tegyen a növényével. Alapvetőn nem szeretem a fenti tanácsot. Nem azért mert rossz, hanem mert nem megoldás és nélkülözi a gondolkodást, a távlati elképzelést. Én mindig azt mondom, hogy előbb el kell dönteni, hogy mi a cél. Egy ceruzányi Pyracanthából is lehet szép bonsait nevelni 3-5 év alatt tálban, de nem lesz belőle soha csuklónyi vastag törzsű bonsai. És erre nem megoldás az sem, ha a tanács szerint kiültetjük szabad földbe. Tudni kell, hogy mit szeretnénk adott növényből elérni az alakítást követő években. Mennyi időt szánunk rá? 3-5 év, talán 10, vagy ráérünk és van 25 évünk.

A szabadföldi nevelésnek vannak előnyei és hátrányai. Előnye, hogy valóban így tudjuk a legerősebb növekedést elérni. De miért is? Mert a gyökerek szabadon nőhetnek, kedvük szerint, ez által nagyon sok tápanyagot tudnak felvenni és azt egyenletesen, de ez egyben a hátránya is, mert ahhoz, hogy erőteljes növekedést érjünk el a talaj felett, ahhoz hagynunk kell erőteljesen növekedni a talajban is a növényt, vagyis amikor már elégedettek vagyunk a törzs, ágak méretével és szeretnénk a növényünket kiemelni, akkor erőteljes gyökérmetszést kell alkalmazni, a gyökérzet nincs felkészülve a tálba ültetésre, csak nagy méretű nevelőbe tudunk ültetni először és újabb évek szükségesek, hogy növényünk tálba kerüljön. Lehet persze, hogy ez a cél, de akkor legyünk tisztában minden következményével.

A szabadföldi nevelést én is alkalmazom, ennek két oka van, az egyik rendkívül prózai. A kertünk nagyon kicsi, nincs elég helyem, viszont a vadász ösztönt nem bírom legyőzni, minden tavasszal van valami, amit begyűjtök és van amit nem tudok már hazavinni. Ilyenkor gyakran ültetem a családi hétvégi telek egy erre kijelölt részére. A másik ok, amit fent is leírtam, van olyan növény, amit szeretnék erőteljesen növeszteni, mert egy erősen csonkolt, de jó gyökérnyakú Mezei juhar például, aminél az 5 cm törzs, 5*8 cm-es vágásfelületét benöveszteni lehetetlen feladat lenne nevelőtálban, konténerben, vagy nagyon sokáig tartana, szabad földben viszont 3 év.

Az írás apropóját adó Hegyi szil (Ulmus glabra) 2009-es őszi gyűjtés. (Igazából nem biztos, hogy Hegyi szil, de ezt én nem tudom eldönteni.) Nem egy nagyon ígéretes darab, nem lesz belőle kapitális soliter bonsai, de egy szépen berendezett shohin állvány kísérőjeként szép bonsait lehet belőle nevelni.

A begyűjtés után azonnal a kertbe került a fent vázolt helyhiány miatt. Itt azóta alakító metszést kapott, sőt drótozva is lett és végül is elérte azt az állapotot, amit már nem érdemes tovább szabad földben tartani, mert nagyon kontrollálatlanul kezdene el nőni, hirtelen és gyorsan vastagodnak meg ágak, elszalad a gyökérzet, stb. Így pontban 3 év nevelés után idén kiástam és tálba tettem.

Kiásás után így nézett ki, na jó egy kis metszés után. Az egyenes csúcs kb. 1,5 méter magas volt. Klasszikus szívóhajtás, a szabadföldi nevelés alapja. A többi ág láthatólag nem olyan erős, azokat rendszeresen metszettem.

A szívóhajtás már eltávolítva és pár ág bedrótozva.

Drótozás végeztével egy kompakt korona alakult ki.

Egyelőre egy nevelő tálba került, ami jóval nagyobb a kívánatosnál, de ebben lesz helye fejlődni. Tavasztól erőteljes tápozást kap. 

A tál Tirpák Bálint Gábor barátom munkája, valahogy hozzám került ... Nagyon igényesen kimunkált darab. Érdemes vetni majd egy pillantást a tál fenekére. Ugyanazzal az igénnyel van kidolgozva, mint a tál látható részei. Ennyi drótozó luk minimum kell, hogy jól tudjuk rögzíteni a növényt, igényeinek megfelelően.