2013. július 1., hétfő

Keep calm and carry on

A blogtér gyakorlatilag halott. Időről időre eszembe jut, hogy becsukom a boltot, mert látom ugyan, hogy bele-bele néznek a blogbejegyzéseimbe, de arra senki nem veszi a fáradtságot, hogy a saját hobbyjára szánjon e helyütt 3 percet és írjon bármit, mind ezen közben az arckönyvön (FB) percenként osztja meg gazdát kereső menyétek, borzok és kismacskák képeit és pofára eső gyerekek videóit. Az éppen elfogyasztott desszert mobillal készült fotóját előtte ..., és utána, a saját lábát flip-flopban, amint a nyugágyban lóbálja, míg a háttrében elmosódottan édesapja nyírja a füvet fecskében.

Még mielőtt félre értené bárki, nincs bennem se csalódás, se harag, se sértődés. Ez van, ilyen időszakot élünk, végül is a blogozás is így indult, csak mostanra kifújt, vagy inkább áttevődött a hangsúly a már aposztrofált arckönyvre. Igén, én is regisztrált tagja vagyok egész egyszerűen azért mert megkerülhetetlen. Mert van sok ismerősöm, bonsaiosok, szerte Európából, akikkel ezen a médiumon kersztül tartjuk a kapcsolatot. Mert erre való.

Sokszor eszembe jutott, hogy befejezem ezt a webnaplót, ahogy helyesen magyarul néha emlegetik, de legutóbbi pár bejegyzésem okán úgy döntöttem: NEM! Mert jó visszanézni mi, hová fejlődik, milyen volt pár éve gyűjtés után, aztán hogyan nézett ki első alakításkor, majd első táljában és x év múlva az első kiállításon. És ez jó lesz még 5 év múlva is, amikorra lehet, hogy újabb divatos közösségi oldal veszi át az irányító szerepet.

Végül is: Nyugodj meg és folytasd!


Folytatom és mint már korábban, igyekszem megújítani a napló külsejét és folytatni a bejegyzések sorát. De ehhez szükség van némi időre és inspirációra.

8 megjegyzés:

  1. Én azt mondom: Folytasd!
    Már csak magad miatt és növényeid miatt is...
    Megérdemlik...! :)
    És tényleg jó visszanézni...!

    VálaszTörlés
  2. Szia Balázs
    Teljesen DEJA VU érzésem van .emlékszel korábban mit írtam ?

    Üdv a Vidékről :D

    VálaszTörlés
  3. De, sajnos igaz, de nem érdekel.

    (Persze, hogy érdekel, különben nem foglalkoznék vele egy egész bejegyzésben. De folytatom, mert e helyütt jól vannak dokumentálva a növényeim. Megtehetném, hogy csak fellövöm a képeket és nem írok semmit, de én azért ha visszanézem a képeket, el is olvasom a saját korábbi bejegyzéseimet. Tudom mióta használok más közeget, mikor mivel tápoztam stb. Ez másnak is hasznos lehet, ha elolvassa. Nem ír hozzá semmit? Semmi gond. A jelenség nem egyedi, meg lehet nézni Walter Pall blogját, ami szerintem az egyik legtöbbet látogatott blog, korábban egy-egy bejegyzéshez érkezett 8-12 megjegyzést, most 0-5. Divat lett a FB, mindenki ott nyomul, felszínesen. Kevés a tartalmas postolás, igaz nem kell egy bejegyzéssel egy-két órát dolgozni ... Tagja vagyok két szervezetnek is, akinek az alapszabályában le van fektetve az oktatás, mint feladat, célkitűzés. Ha ezekből a bejegyzésekből valaki tanulhat, akkor már megérte. Én tanulok belőlük, nekem megéri.)

    Zárójel bezárva.

    Igen Isti emlékszem, ezen szerintem sokan keresztül megyünk. Le fogok csillapodni és akkor minden kerek lesz megint.

    VálaszTörlés
  4. Írja csak szorgalmasan mindenki a blogját, én például minden nap legalább egyszer végigfutom az általam ismerteket, és szomorú lennék, ha holnaptól eggyel kevesebbet találnék. :) Tényleg arról van szó, hogy nincs ideje az embereknek hosszabban elidőzni egy-egy Internet-zugban, de azért minden ilyen zugra szükség van. :)
    Tónyió

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Szia Balázs,

    jól fogalmaztad meg miért is csinálja ezt "blogolást" az ember, leginkább saját magának! Sokan készítünk fotókat a növényeinkről amik aztán egy memóriakártyán vagy egy vinyó mélyén végzik több ezer másik fotóval! Ez amúgy is jellemző a mai világra! Ellenben, ha ezek kivállogatva, feliratozva, összegyűjtve egy helyen igazi értékké válnak, évek múlva pedig nagy élmény vissza tekinteni egy-egy növény miből-hogyan-mivé vált! Közzététel, egy extra kapcsolat a többi bonszajossal! Akkor is, ha csak olvassák és nem reagálnak. Persze tudom az ember szeretne visszajelzést, pár jó szót.
    Te mit szeretnél valójában olvasni mikor megnyitod a beérkezett megjegyzést?
    Walter Pall-t hoztad fel példának, nézd csak meg mennyi értelmes és mennyi "értelmetlen" (itt főleg a tipikus közhelyekre gondolok "ó milyen csodálatos ez a fa" stb...) megjejyzés érkezik!
    Én is a Te és pár másik "blogosnak" köszönhetően kezdtem el a magam kis naplóját!
    Szuper magyar bonszajosokról olvasni és nézegetni ki mivel bütyköl épp, sokszor jobb, mint csorgó nyállal nézni több száz éves őrjítő alapanyagokból milyen csodákat varázsolnak a világ másik végén!
    Egy szó, mint száz CARRY ON! PLEASE!
    Gábor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gábor!

      Először is örülök, hogy "megkerültél" a neten, mert a Noelanders óta vadásztam, hogy kivel is dumáltunk, ki volt az a hozzánk hasonló elborult, aki képes volt "X" ezer kilométert utazni egy bonsai kiállítás kedvéért.

      Igen, igazad van és így pár nap távlatából kezdem bánni, hogy egyáltalán megírtam ezt a bejegyzést, mer már nekem is egyfajta hisztinek tűnik. Ugyanakkor Bálinttal beszélgetve arra jutottunk, hogy végül is ez egy napló és egy naplóba ezek az intim részletek, a kiborulások, a hisztik ugyanúgy beleférnek, mint a nagy élmények.

      Igazad van, nem várok olyan bejegyzést, hogy: Gratulálok, szép munka volt! Sokkal jobban szeretném, ha vitába szállna velem valaki, vagy ne adj Isten kérdezne, ha valamit nem ért. Egy ilyen állandó olvasóm van, aki úgy érzem, hogy tanuló szándékkal kérdez. Ezt itt köszönöm neki, nevét nem említem, szerintem magára ismer. Nem hiszem, hogy én akkora "tanító" lennék, de a tapasztalataimról (és szigorúan csak arról!) szívesen beszélek.

      Jobb lett volna, ha ezt a bejegyzést akkor sikerül megírnom, már tudom, hogy mit szeretnék, mert valamit változtatni fogok, de még sok a bizonytalanság.

      No, minden esetre örülök, hogy újra "talákoztunk"! Keep in touch!

      Balázs

      Törlés