Biztos mindenki látott már olyan beültetést, ahol japán tetőcserépre ültetnek kisebb, nagyobb kompozíciókat. Régóta izgatott a dolog, hogy hazai tetőcserepeket felhasználva készítsek egy-két hasonló beültetést. A cserepek is régóta megvannak, csak időm nem volt összerakni.
Némi előkészületet igényel a dolog, a cserepeket ki kell fúrni több helyen, részben a rögzítés, részben a vízelvezetés-vízfelvétel miatt (nem tudom még, hogy a nyári locsolást hogyan bírják, én arra készülök, hogy alátétben, vízben állva jobban bírák majd a szárazságot, ez esetben a lukakon keresztül tud folyamatosan vizet felvenni).
Ez a fekete massza a keto, egy japán anyag, pontosan nem tudnám megmondani, hogy mi. Növényi rostok lebomlásának egy állomása, valahol a tőzegesedés környékén. Tapintásra agyagszerű, de nagyon rostos, jól tartja a vizet, jól formálható. Ez utóbbi tulajdonságára lesz itt szükség, keto-ból lesz megépítve a "tál".
Egy korábban kokedamaként beültetett Ezüst juhar kerül a cserépre, itt még a régi mohagömbben, alább pedig már kibontott gyökérzettel.
És így néz ki a keto-ból építkezés. Nagyon jól tapad a cserépre és saját magához, nem esik szét, szépen megtartja a közeget, ami akadama, tőzeggel és szaruliszttel keverve (a szaruliszt jó indító tápanyag, de az lebomlásához szerves anyagra van szükség, ezért kerül tőzeg az akadamaba).
A keto felületét érdemes azonnal mohával takarni, bár nem mosódik ki a locsolástól, de jobban őrzi a nedvességet moházva és szebb is. A lenti képeken a másik beültetés, egy Fekete fenyő látszik, itt a moházott felületbe egy-két Kövirózsa és Sedum is került, ami tovább színesíti a képet és nem idegen a fenyők élőhelyén. A Fekete fenyő gyakran kies, murvás felületeken, kőbányákban jelenik meg, ahol természetes társa a Kövirózsa, vagy más szárazságtűrő növény. Idővel, majd szépen elszaporodik és akkor lesz igazán szép.
Mindkét beültetést drótozni kell még, de egyelőre hagy szokják az új közeget.
A cím második része, a cserépbe ültetés jobban emlékeztet a japán előképekre, itt egy kúpcserepet használtam fel.
A "kész" kompozíció: Saxifraga, Heuchera, két eltérő időben virágzó szárazságtűrő, fekete Ophipogon az előtérben, ami kék bogyókkal díszít ősszel, a széleken Kövirózsa és Sedum. Most még elég nyers, de pár év alatt szépen összeérnek, összenőnek majd. Az ilyen jellegű beültetéseknek is kell némi idő, akárcsak a bonsaioknak, hogy beérjenek. A kísérő növényt kiállítási egységekben sokan elintézik egy kisméretű kínai tálba ültetett Kövirózsával, de szerintem ez kevés. A kísérő növényt nem szabad elhanyagolni, nem lehet huszáros vágásokkal lerendezni. Egy szépen összeállított egységben minden elemnek egy szinten kell lennie, egy idős, szépen kidolgozott főnövény mellé, egy érett kísérőnövény illik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése