bonsai hétköznap: Wroclaw

Reggel 7-kor indultunk Budapestről, este 6-ra értünk Wroclawba. Mivel a kiállításon is részt vettem, aznap már csak regisztráció és a kiállítási egység berendezése volt a feladat, az olmützi városnézés után. Wroclawot így péntek reggel, kipihenten néztük meg. Be villamosoztunk, pirogot ebédeltünk a vásárcsarnokban, sétáltunk Európa második legnagyobb főterén.

A Közép-Európa, a Sziléziai Alföldi, a középső Odera két partján fekszik. A városnak öt folyója van: az Odera és négy mellékfolyója, a Bystrzyca, az Oława, a Ślęza és a Widawa.

Először a X. században jegyzik fel nevét, Vratislaviaként, 1138-ban Szilézia fővárosa lett. A tatárjárás alatt kirabolták, felgyújtották. 1262-ben magdeburgi városjogokat kapott. A Szent Római Birodalom közvetlen vazallusa volt, így a német-római császárok biztosították a különböző hercegi és királyi dinasztiák uralmát a városban.

1335-től, Szilézia legnagyobb részével együtt a cseh királysághoz csatolták. 1469-1490 között Sziléziával együtt Magyarországhoz tartozott, majd az 1740-es évekig ismét Csehországhoz, s ezzel együtt, 1526-tól a Habsburg birodalom része lett. Ettől az időtől kezdve, bár a lakosság nagy része lengyel származású volt, nyelvükben németté váltak. A reformáció alatt a wrocławiak túlnyomórészt lutheránusok lettek, de az ellenreformáció alatt erőszakkal visszatérítették a jezsuiták, akik a Habsburg uralkodók támogatásával tevékenykedtek.

Miután a helyi Piast-uralkodóház kihalt, 1675-ben a Habsburgok örökölték Wrocławot. Az osztrák császárok erőteljesen szorgalmazták a város rekatolizálását. Az osztrák örökösödési háború alatt az 1740-es években Sziléziát annektálta a Porosz Királyság. 1741-1918 között hivatalos neve: Königliche Haupt- und Residenzstadt Breslau, azaz Boroszló Királyi Fő- és Székváros, 1918-45 között: Hauptstadt Breslau.

Miután a Habsburgok lemondtak a német-római császári címről 1806-ban, a város porosz kormányzás alatt maradt, és 1871-ben a megalakuló Német Birodalomhoz csatlakozott. Breslau nagy fejlődésnek indult: a város fontos ipari körzetté vált, főleg vászon- és pamutipara volt jelentős, 1860 és 1910 között lakossága megháromszorozódott.

A Második Világháború végnapjaiban, 1945 februárjában, a közelgő Vörös Hadsereg ellen Wroclawot erőddé nyílvánították és a város lakosságának többségét evakuálták, de kb. 200 000-en ott maradtak. Az erődítések építéséhez kényszermunkásokkal erősítették a civil munkásokat és a koncentrációs táborok foglyait is a munkálatokra vitték. A városból menekülő német civil lakosságból a szovjet katonai alakulatok 18 000 gyermeket, asszonyt és idős embert gyilkoltak le. Közel három hónapos ostrom után, 1945. május 7-én, az európai háború utolsó napján „Festung Breslau” megadta magát, és Kelet-Németország utolsó nagyvárosa elesett. Mintegy 40 000 breslaui maradt holtan a romok között, és a város csaknem 70%-a elpusztult.

Mint csaknem egész Szilézia, Breslau is Lengyelországhoz került a Potsdami konferencia alatt kötött megállapodás szerint. A legtöbb német túlélőt kitelepítették, helyükre a Közép-Lengyelország kis városainak, falvainak lakóit, illetve a Szovjetúnióból kitelepített lengyel lakosságot költöztették. A régi belvárost fokozatosan újjáépítették. Csaknem minden műemléképületet megmentettek. Ma Wrocław a modern Lengyelország egyedülálló európai városa, építészete verseng az osztrák, cseh és porosz városokéval.