Légy résen!

Nem vagyok cserkész, de érdemes résen lenni és figyelni egy-egy építkezésen, mert gyöngyszemeket lehet találni. Ily módon sikerült szert tenni egy nagyon komoly tiszafára, illetve ami maradt belőle, mert a 3-4 méter magas, karnyi törzseket 25-30 magasan lecsapták és valószínűleg egy bobcat segítségével kiemelték a gyökérnyakat. Van viszont egy összefüggő gyökérpáncél, csonkokkal, kb. 80-90 cm átmérővel, ahhoz képest sok hajszálgyökérrel.

Így mutat egy Nissan pickup hátuljában. Elég jól kitölti a rendelkezésre álló teret. Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, így kénytelen voltam a telefont használni. Látszik, hogy a gyökérnyak elég magas, illetve nem látszik, hogy milyen szép a gyökérpáncél rajzolata. Egyelőre szabad földbe kerül, Bacsó András barátom segítségével, mert sajnos nálam nincs ennyi hely, és reménykedünk benne, hogy megmarad.

Kiállításra készülve

Először is a tények. 2011. szeptember 10-11-én, az Egyetemi Bonsai Club szervezésében, kiállítás lesz, melyet hagyományosan a Fővárosi Állat- és Növénykert Barlangtermében rendezünk. A kiállításon a magyarországi clubok, egyéni gyűjtők, Karl Thier osztrák, Eric Tomko, Julius Kolesar és Milan Roskos szlovák gyűjtők vesznek részt. Szombaton, szeptember 10-én, 13:00 órától Karl Thier tart demonstrációt.

Azt gondolom, bár tudom, hogy haza beszélek, de magyarországi viszonylatban a legnívósabb kiállítás szokott ez lenni. Köszönhető ez a részt vevők igényességének. Így a kiállításon részt venni komoly feladat, kihívás és felelősség. Nem mehetek oda akármivel és pláne nem akárhogy. És most leginkább erről szeretnék szólni. A kiállításra ma már nem úgy megy oda az ember, mint kb. 15 éve, egy gyümölcsös rekeszben összeszedve jó néhány növényt, amit aztán majd valaki szétszór a rendelkezésre álló 12 m-nyi asztalokon, és mivel láttuk külföldön, pár szál bambusszal elválasztjuk a nagyobb fákat, amik elé még odabiggyesztettünk egy "kísérőt", egy nagyobb tálban egy fokföldit, vagy hasonlót, mert ezt is láttuk. Ma már nem növényt viszünk, hanem egy egységet.

De mi is az egység. Egy komolyabb növény, egy hangsúlyozó elem és egy kisérő. Vagy egy shohin egység, ami egy állvány, berendezve (nem mennék most bele, mert ez egy másik, sokkal komolyabb történet) és hangsúlyozó, kísérő elemek. Az előbb említettek miatt nem fejtem ki. És ez csak két lehetőség, ami a leggyakrabban fordul elő.

Tehát választunk egy komoly növényt, egy kísérőnövényt és egy hangsúlyozó elemet. Ezek együtt kb. egy tatami területét töltik ki, ez 90/180 cm. Kisebb növények esetében ez kevesebb, illetve nem vagyunk abban a helyzetben egyelőre, hogy a 90 cm-t ne a rendelkezésre álló asztalok szélességére cseréljük. A kiválasztott szoliter növényt fel kell készíteni. Jó esetben a növényhez leginkább illő tálban van. Egész évben locsoljuk, tápozzuk és formatartó metszéssel alakítjuk, hogy a legjobb formájában legyen a kiállításra. Erre készülni kell tavasztól, legkésőbb, mert két hét alatt nem fogjuk tudni a növényünket, még ha nagyon ígéretes is, rendbe tenni a kiállításra.

A kiválasztott növény tehát tálba került tavasszal. Most csak halkan, hogy nem vagyok elégedett ezzel a választással, jövőre újat kap.
Picit kócos, itt-ott, de alapvetően rendben van a kontúr.


A második képen jól látszik, hogy a tál nem makulátlan. Ez nem vízkő, de lehetne az is, ez egy sókiválás, ami a kínai tálakon előfordul, állítólag megelőzhető egy használat előtti olajos kezeléssel. A kiállításra készülést azzal kezdjük, hogy a tálat letisztítjuk. Nem ecet, citromsav, vagy egyéb vízkőoldó! Ezek felület aktiváló anyagok, lemarják a vízkövet és megmarják a mázat, matt felületet. Ez azzal jár, hogy utána a felület sokkal érdesebb, a vízkő hatványozottan fog megtapadni rajta. Tisztítás kizárólag mechanikai úton, szivacs, dörzsi és társai. A sókiválással szintén ezt kell tenni.
A tisztogatást a kiállítást megelőző napon azért érdemes megismételni, majd a tálat tiszta parafin olajjal át kell törölni, hogy szép fénye legyen. Ez lehet, hogy meglepően hangzik, de ez kell ahhoz, hogy a tál színe homogén legyen. Az olaj finoman elfedi a vízkő maradékokat. Nem kell aggódni, mert pár hónap alatt lebomlik. Nem kell tocsognia az olajban, elég egy puha ronggyal áttörölni, amit előtte beolajozunk.

Ha ezzel megvagyunk, jöhet a moha. Egy bonsai alatt vagy van moha, mert jó helyen volt, vagy kiállítás előtt kell rávarázsolni. Ehhez rendelkeznünk kell a mohapárnákkal. Ezt lehet termeszteni, egy árnyékos helyen, vagy gyűjtünk mohát. Olyat érdemes, ami finom szálú és lehetőleg nem köveken nő, hanem inkább talajon.


Ez frissen gyűjtött moha volt, mert ezen a fán ugyan volt moha, de hiányos és nem az igazi állapotban.

A felmoházás egyszerű, beáztatjuk a párnákat, kipucoljuk a szemetet belőle, és felrakjuk a belocsolt növényre, majd alaposan benyomkodjuk, a széleket én egy fapálcikával bele szoktam nyomkodni a közegbe.


Felfelé haladva még át kell nézni a növényt. Kontúrt rendbe rakni, sebeket átnézni, a lepergett sebgyurmát frissre cserélni.


És akkor a kész, felkészített növény. Megmetszve és moházva, sebek tisztázva, drótok vége lecsípve.

Blogger day mozgóképekben

A korábbi bejegyzésben kizárólag állóképekben láthattátok milyen volt a 2. blogger day. Most a Marczika Bonsaistudio jóvoltából megnézhetitek egy hoszabb videon is. Íme:

Igazából már régen közkinccsé kellett volna tenni ezt az információt, hogy a Marczika Bonsaistudio felvállalta, hogy olyan video anyaggal látja el folyamatosan az érdeklődő bonsai barátokat, ami nemcsak Magyarországi viszonylatok között kiemelkedő minőségű, de európai szinten is megállja a helyét. Az első pár video növényfajták ismertetéséről szól, de később lesznek ehhez hasonló akció videok is. Figyeljétek, kövessétek, mert érdemes!

Blogger day képekben

Többszöri figyelmeztetés után tegnap megtörtént.

Csak pár mondat, a többit képekben. Szép számmal gyűltek össze Érden, kb. 20 egynehány lelkes bonsai fanatikus. És aminek én nagyon örültem,hogy volt aki Pécsről, Veszprémből, a Börzsönyből utazott, hogy itt lehessen.

A napot Deák Péter (Egyetemi Bonsai Club) vezetésével a fa kritika kezdte. Több, komolyabb növény gyűlt össze, amiről beszélgettünk, elhangzottak az elképzelések a jövőbeni alakításról, tartásról néhány mondat, Bálint tálat ajánlott hozzá.

Majd egy "könnyed" ebéd után elkezdődtek az alakítások, szimultán. Baumann Attila, Papp Sanyi, Tirpák Bálint és jómagam is szerszámmal a kezünkben dolgoztunk. Az utolsó 30 cm-nyi drót valamikor este fél tíz! körül került fel a növényre ... Közben beszélgettünk, drótoztunk, néha ciccent egy sörös doboz.

Nagyszerű volt a hangulat, pazar a vendéglátás, amit mindenki nevében köszönök Marczika Andrásnak és Papp Sanyinak, akik ezt a napot kitalálták és profi módon leszervezték.
És akkor a képek:
Ő volt a legfiatalabb résztvevő, aki elhozta az anyukáját is, hogy nem unatkozzon otthon.

Aki idén kihagyta, az jövőre ne tegye. Nem kell kilóméterket és órákat autózni egy szomszédos, vagy távolabbi országba, hogy nemzetközi szintű bonsaios eseményt látogathasson. És a folytatás csak rajtunk múlik.

Utolsó figyelmeztetés!

Én szóltam! Ugye nem felejti el senki? A program nagyon jól alakul, több alakítás, több kritika, több szaktanácsadás, még több ember.

Ne hagyjátok ki, mert bánni fogjátok!

Prunus bunjin

Pár hete a bunjin aka. literati stílusról elmélkedtünk hármasban. Van benne valami megfoghatatlan. Egy olyan harmónia, amit nem lehet szabályokkal leírni. Hogy milyen szabályai vannak? Leginkább nincsenek. Nem skatulyázható be a többi, jól ismert stílusba, tehát nem felel meg a rájuk igaznak mondható szabályoknak. Nincs klasszikus értelemben véve egyensúlyban a tál méretével (tál magassága, a törzs vastagsága a gyökérnyaknál), nem harmonizál a fa magassága a törzsátmérővel, nem szélfútta, de lehet akár az is, lehet kengai formájú a törzse, lehet sziklába, sziklára ültetni. Egy stílusok közötti rebellis, aki minden bonsainál japánabb hangulatú, annak ellenére, hogy előképe leginkább a kínai hegyekben és festményekben gyökerezik. Többnyire (?) egy vékony törzs, a fa magasságához mérten, finom vonalakkal, lágy hajlatokkal, vagy éppen erős törésekkel, kevés ággal. A csekély elemkészlet miatt is nehéz formálni. Nincs hatalmas zöld lombtömeg, ami ápol s eltakar.

Nehéz alakítani, nem lehet tervezni. Adott egy növény, jelen esetben egy Prunus yamadori. Vadkörte, vadalma, vagy kökény, nem tudom pontosan. Egy legelőről gyűjtöttem egy éve tavasszal. Kevés gyökérrel, nem is bíztam benne, hogy megmarad, de mivel idén tavasszal is kihajtott, mondhatjuk, hogy tévedtem. Tulajdonképen eredetileg is azzal a céllal ástam ki, hogy majd bunjint alakítok belőle, de már régóta csak nézegettem, forgattam, hogy mi lehet ideális nézet, dőlésszög, ág állás. Egyáltalán melyik ága marad, melyik megy (imi eda - "nem kell" ág), melyik a legfontosabb, az első ág (ichi no eda) és esetleg melyik a legerősebb ág (sashi eda). Milyen tálat képzelhetek el hozzá? Van egy gondolatom, de nem akarom a poént előre lelőni, majd meglátjuk tavasszal, amikor kibontom a gyökérzetét.



Ez volt az eredeti, alakítás előtti állapot. Az oldalsó nézeten látszik a növény legnagyobb hibája, hogy sík. Ezt kellett leginkább kiigazítani. Bár vékony a törzs, ennek ellenére nehéz hajlítani. Az alakításhoz lágyított vörösréz drótot használtam, mivel az erősebb, vékonyabb is elegendő, ahhoz, hogy megtartsa a kívánt formát. Ezzel együtt két szál 3-as drótot kellett a törzsre felvezetni, hogy meg lehessen csavarni. A drótozást nem csak hajlításra lehet használni, hanem csavarásra is, de ehhez az kell, hogy a csavarás iránya, egyezzen a drót felvezetésével. Magyarul, ha jobbra akarom csavarni, akkor a drótot is jobb menettel kell tekerni. Ellenkező esetben a menet kilazul a törzs körül és nem tartja meg. Azonos irányban azonban a drót rászorul a törzsre és megtartja. Érdemes nagyobb figyelemmel kísérni az ilyen alakításokat, mert a szoros drót sokkal hamarabb bevág. Érdemes ilyenkor raffiázni.

Ez a hátulsó nézet, itt több az ág, jobb hátteret ad törzsnek.

Az eredeti elképzeléshez képest ezt választottam előlnézetnek, mert innen szebben mozog a törzs, a csúcs pedig felénk bólint, ezzel a gesztussal köszön a fa a nézőnek.

Az oldalnézeten pedig jóllátszik, hogy a sík törzs kiigazítása egészen jól sikerült. Nem állítom, hogy minden végleges, de egy jó alap arra, hogy ha majd tálba kerül, akkor érdemes legyen szelektálni, megfontolni a további, felmerülő kérdéseket. Az első, rövid ág az első ilyen kérdés. Nem kifejezetten ideális sashi eda és a lombot is lehúzza maga felé, annak ellenére, hogy nem hangsúlyos ág.

Gépsárkány

Régóta szerettem volna a kompakt gépet lecserélni egy tisztességesebb tükörreflexes gépre. Azért nagyon nem mindegy, hogy egy körömnyi lukon jön be a fény, vagy egy 52 mm-es átmérőjű objektíven.

És ez a különbség:

A legszembetűnőbb difi, hogy van mélységélesség a képen. A kompakton nincs. És, hogy a Nikon jobban vissza adja a színeket. A többit majd apránként megtapasztalom.

Bonsai Blogger Day 2.0

Aki tavaly kihagyta (mint én is), annak kötelező, aki ott volt, az meg tudja, hogy érdemes ott lenni.

Minden egyéb információt megtaláltok a kép alján. Gyertek minél többen!

Ezüst erdő

Bálint adta az ötletet és én rácsaptam.
Recept:
- 1 marék Ezüst Juhar mag
- 1 lapos, ovális bonsai tál
- 2 db 5*5 cm-es háló
- 2*10 cm alu drót
- 2 marék laza szerkezetű, jó vízelvezetésű föld

Az Ezüst Juhar az egyik kedvenc juharom. Mert szép a levele, érdekesen szeldelt és baromi gyorsan nő. A leggyorsabban növő juhar fajta. Szabad földben képes 1,5-2 m-t nőni egy szezonban. Elsőnek hozza a magokat, már április, májusban lehet szedni és azonnal csírázik is, kb. 90 %-os eredéssel (vagy hogy mondják). Őszre 20-30 cm-es magoncok lesznek, még cserépben is.

Szóval akkor elővettem egy ovális bonsai tálat, nem magasabb, mint 3 cm (tudom, lapos tálban nehéz megtartani, de én nem hiszek ebben), a szokásos előkészületek (drót, háló a drénlukra) után két marék szitált földkeveréket szórtam bele. A szitált annyit tesz, hogy a port kiszitáltam belőle, de a szemcseméret nem nagyobb 1,5 mm-nél (szúnyogháló). Majd a maréknyi magot, a lependéktől megszabadítva, csak úgy l'art pour l'art beleszórtam. Mondjuk az egyik középponthoz többet (az ellipszisnek két középpontja van), a széle felé ritkítva, hogy természetes hatása legyen és legyen egy iránya az erdőnek. Majd vártam. Kb. egy hetet, mert az Ezüst Juhar egy-két hét alatt csirázik és belendül.

Most így néz ki:



Egy napos hétvégét nem bír ki locsolás nélkül, de nem gond, mert tapasztalatom szerint 4 napot kibír lábvízben, sőt egészen jót tesz neki. Tudom, hogy mindenkinek gond az utazás, ki locsolja, hogyan a féltve őrzött bonsaiokat. Én idén kipróbáltam és eddig bevált a lábvíz. Alátét, benne víz, úgy, hogy a tál alsó harmada a lábtól felfelé vízben álljon. Marad két harmad rész, ami nem áll vízben, nem fog bemocsarasodni, viszont nem szárad ki! Sokkal jobban viselik a növények, mint a szárazságot. Gondoljunk csak arra, mikor egy hétig szakad az eső és nincs ideje a gyökérlabdának megszikkadni.

Visszatérve az erdőre, tudom, nem komoly. Most. De pár év és egész pofás lesz. Pont annyit fog mutatni, amennyit kell. Egy hangulat. Őszi kiállításon, vörös lombszínnel...

Levélmetszés, utózönge

Mivel többen kíváncsiak voltak hogyan tud kinézni egy levélmetszés utáni juhar (mivel ezzel a példával rukkoltam elő pár hete), záróakkordként néhány kép. A levélmetszés után 4 héttel már lombosak a juharok.

A levelek kb. fele akkorák, mint metszés előtt. Az első levélkék meg még kisebbek. Hát, nagyjából ennyi. Látható, hogy egyrészt nem pusztul bele a fa, másrészt jótékony hatásaként letörpülnek a levelek.