Pár hete a bunjin aka. literati stílusról elmélkedtünk
hármasban. Van benne valami megfoghatatlan. Egy olyan harmónia, amit nem lehet szabályokkal leírni. Hogy milyen szabályai vannak? Leginkább nincsenek. Nem skatulyázható be a többi, jól ismert stílusba, tehát nem felel meg a rájuk igaznak mondható szabályoknak. Nincs klasszikus értelemben véve egyensúlyban a tál méretével (tál magassága, a törzs vastagsága a gyökérnyaknál), nem harmonizál a fa magassága a törzsátmérővel, nem szélfútta, de lehet akár az is, lehet kengai formájú a törzse, lehet sziklába, sziklára ültetni. Egy stílusok közötti rebellis, aki minden bonsainál japánabb hangulatú, annak ellenére, hogy előképe leginkább a kínai hegyekben és festményekben gyökerezik. Többnyire (?) egy vékony törzs, a fa magasságához mérten, finom vonalakkal, lágy hajlatokkal, vagy éppen erős törésekkel, kevés ággal. A csekély elemkészlet miatt is nehéz formálni. Nincs hatalmas zöld lombtömeg, ami ápol s eltakar.
Nehéz alakítani, nem lehet tervezni. Adott egy növény, jelen esetben egy Prunus yamadori. Vadkörte, vadalma, vagy kökény, nem tudom pontosan. Egy legelőről gyűjtöttem egy éve tavasszal. Kevés gyökérrel, nem is bíztam benne, hogy megmarad, de mivel idén tavasszal is kihajtott, mondhatjuk, hogy tévedtem. Tulajdonképen eredetileg is azzal a céllal ástam ki, hogy majd bunjint alakítok belőle, de már régóta csak nézegettem, forgattam, hogy mi lehet ideális nézet, dőlésszög, ág állás. Egyáltalán melyik ága marad, melyik megy (imi eda - "nem kell" ág), melyik a legfontosabb, az első ág (ichi no eda) és esetleg melyik a legerősebb ág (sashi eda). Milyen tálat képzelhetek el hozzá? Van egy gondolatom, de nem akarom a poént előre lelőni, majd meglátjuk tavasszal, amikor kibontom a gyökérzetét.
Ez volt az eredeti, alakítás előtti állapot. Az oldalsó nézeten látszik a növény legnagyobb hibája, hogy sík. Ezt kellett leginkább kiigazítani. Bár vékony a törzs, ennek ellenére nehéz hajlítani. Az alakításhoz lágyított vörösréz drótot használtam, mivel az erősebb, vékonyabb is elegendő, ahhoz, hogy megtartsa a kívánt formát. Ezzel együtt két szál 3-as drótot kellett a törzsre felvezetni, hogy meg lehessen csavarni. A drótozást nem csak hajlításra lehet használni, hanem csavarásra is, de ehhez az kell, hogy a csavarás iránya, egyezzen a drót felvezetésével. Magyarul, ha jobbra akarom csavarni, akkor a drótot is jobb menettel kell tekerni. Ellenkező esetben a menet kilazul a törzs körül és nem tartja meg. Azonos irányban azonban a drót rászorul a törzsre és megtartja. Érdemes nagyobb figyelemmel kísérni az ilyen alakításokat, mert a szoros drót sokkal hamarabb bevág. Érdemes ilyenkor raffiázni.
Ez a hátulsó nézet, itt több az ág, jobb hátteret ad törzsnek.
Az eredeti elképzeléshez képest ezt választottam előlnézetnek, mert innen szebben mozog a törzs, a csúcs pedig felénk bólint, ezzel a gesztussal köszön a fa a nézőnek.
Az oldalnézeten pedig jóllátszik, hogy a sík törzs kiigazítása egészen jól sikerült. Nem állítom, hogy minden végleges, de egy jó alap arra, hogy ha majd tálba kerül, akkor érdemes legyen szelektálni, megfontolni a további, felmerülő kérdéseket. Az első, rövid ág az első ilyen kérdés. Nem kifejezetten ideális sashi eda és a lombot is lehúzza maga felé, annak ellenére, hogy nem hangsúlyos ág.
