2014. február 27., csütörtök

Program ajánló

Régi vesszőparipám, hogy nem szabad szakbarbárként tekinteni a saját hobbinkra, így ha tehetjük nézzünk körül másfelé is, ami a kultúrával kapcsolatos.
A hétvégén két program is lesz, amire érdemes elmenni és ami soha vissza nem térő alkalom.

A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum ebben a formájában búcsúzik a látogatóktól, ennek apropóján nyílt napot tartanak a hétvégén. Elérhetőség:
Ráth György Múzeum
1068 Budapest, Városligeti fasor 12.

A másik program kifejezetten japán tematikájú: HINAMACURI kicsit másként  a Néprajzi Múzeumban. Családi nap, kézműves foglalkozásokkal, előadásokkal, tárlat vezetéssel.

2014. február 23., vasárnap

4 éves projekt

Új fejezet érkezett el egy 4 éve megkezdett projekt életébe. 2010 márciusában (ki mondta, hogy a bonsai pikk-pakk megy?) 5 reményteli Mezei juhar magoncot ültettem el (a linken Tatárjuharok vannak, de ezzel egy időben Mezei juhar magoncokat is ültettem, ugyanezzel a módszerrel) oly módon, hogy egy régi tetőcserépbe lukakat fúrtam és a lukakon keresztül átfűztem a magoncokat. Egy dolog fontos, a lukakat pont olyan vastagra kell fúrni, hogy a magoncok szoruljanak benne. Majd az egész komplexumot elülteted. És vársz. Elméletileg 3-4 év alatt a magoncok annyit erősödnek, hogy a befeszülnek a lukakba, ott tápanyagtorlódás lép fel, aminek hatására a kedvező körülmények miatt (jelesül, hogy sötét, nedves közegben van a fa ezen része) gyökérképződés indul meg, majd a gyökerek szép laposan (a cserép miatt nem lefelé nőnek, hanem oldalra a cserép felszínén) nőnek, erősödnek és összegubancolódnak, majd egy nagy gyökérpáncélt alkotnak.

A fent vázolt magoncokat előbb cserépbe ültettem, majd mivel nem nőttek kielégítően, szabad földbe ültettem. Nőttek is rendesen, minden korlátozás nélkül.

Na most jött el az igazság pillanata, idén ki "kellett" ásnom a magoncokat.

Kiásás és az eredeti gyökérzet eltávolítása után látszik, hogy be is hízott, meg nem is. Egy magonc kipusztult, egy meg lötyögött, azt ki is szedtem.


Ilyen szép lapos gyökérzet nevelődött, ami azért szép, lássuk be.



A cserép eltávolítása rendkívül prózai, a maradék csonkokat egy éles vésővel le kell csapni, majd a cserepet egy-két határozott kalapácsütéssel le kell törni. Ezek után jött a plusz meglepetés, a 3 törzsből kettő forrt össze szépen, a harmadik nem. Ezt dróttal rögzíteni kellett.


A projekt egy kis nevelő tálba került. Hogy mi lesz vele, még nem tudom, feltehetőleg egy szabadon növő, liget szerű csoport lesz idővel. Vagy nem.


Tanulság? Annyi biztos, hogy a lukakat sokkal közelebb kell fúrni, amit a cserép kibír, hogy a törzsek minél hamarabb össze érjenek, össze nőjenek. Ha lehet, azonnal szabad földbe kell ültetni, hogy nagyon erősen növekedjenek és tápozni kell erőteljesen. Előbb a törzset kell kinevelni, aztán ráérünk az ágakkal foglalkozni.

2014. január 18., szombat

Galagonya variációk

2011-ben, Bálint barátommal rendetlenkedtünk kicsit és haza vittünk pár növényt. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert mind a mai napig meg van mind! Ez azért ritka nálam. Az alábbi Galagonya az első éveb csak vegetált, küzdött az életéért, a következő évben sem rángatta az istrángot, tavaly nőtt először nagyokat, amiket már érdemes volt vissza metszeni. Amikor gyűjtöttem megfogott a kérge. Szikár, napszítta, repedezett, vaskos kéreg. De ezen kívül nem igen tudtam mi lesz belőle. Most is vannak még kérdések, de felvázoltam pár lehetséges alakítást. Hogy melyik irányba mozdul, azt majd a gyökérzet dönti el.

Eredeti állapot 2011 áprilisából

2014. tél







Galagonya első drótozás

2012-es Galagonya yamadorik közül három maradt meg, ezek közül ezt a finom, elegáns, reménybeli bunjin-t most télen drótoztam meg először. Az alapmetszést még tavaly májusban megkapta, de akkor drótozni nem kellett, vagy inkább nem volt mit. Egyelőre marad ebben a nevelőben, hogy erőteljesen növekedjen, majd kb. 2-3 év múlva szeretném átültetni, ami nem azt jelenti, hogy rögtön tálba kerül. Egy nanban tálba szeretném idővel ültetni, ami viszont nagyon lapos, ehhez idő kell.





Nyersanyag - vázlat - megvalósítás

2014. január 17., péntek

Szil átdrótozása és metszése

... Belgiumban épp az utolsó simításokat végzik a XV. Noleanders Trophy holnapi nyitása előtt. Ezenközben Budapesten ...

A tavaszias tél nagyon kedvez az ilyen elborult bonsaiosoknak, mint én. Akik beköltöznek a konyhába és műhellyé varázsolják azt, hogy az ebédlő asztalt csak sejteni lehet a szerszámok alatt. Nem kellett kibányásznom ezt a Szilt a teleltető fenyőkéreg alól, mert nem kellett beteleltetni még. 10 fokban erre semmi szükség. Legutóbb júliusban metszettem meg a Szilt, most át kellett drótozni, mert a nagy növekedés miatt a drótok bevágtak. Nem olyan látványos ez, mint a korábbi alakítások, de ahogy érik a növény, egyre finomabb munkákra van szükség.

Eleje előtte

Háta előtte

Eleje utána

Háta utána

2012-2014

2012-2014

 

2014. január 13., hétfő

Shohinok magvetésből

Tavaly vetettem, vagy ültettem néhány magot, vagy inkább termést, Vadgesztenyét, Törökmogyorót és Kocsányos tölgyet. Szépen keltek, szinte 100%-ban, aztán ...

Egy egyszerű, de annál jobb módszerrel neveltem őket tovább. A vetést letakartam egy erősebb hálóval (Dryvit üvegháló) és rögzítettem, hogy a növekvő magoncok ne tolják le. A hajtások így mindig vissza fordultak, ahogy elérték a hálót, majd újra próbáltak felfelé törni a fény felé, majd megint akadályba ütköztek. Ennek eredményeképp természetes hajlatokkal növekedtek, olyan íveket produkálva, amit ember nem drótoz. Ebben a tavaszi télben pont jó idő volt átültetni őket, hogy egyesével lehessen tovább nevelni. Bár némelyik olyan jól mutatott, hogy akár most is tálba kerülhetett volna. Az ilyen nagy levelű fajtáknál nem a szépen cizellált ágrendszer a fontos, hiszen egy 20 cm-es Vadgesztenyétől ne várjuk, hogy sűrű ágrendszert neveljen. Lesz viszont egy izgalmas törzs, egy jó kis tálban (és itt a hangsúly a "kis"-en van). Akár önállóan, akár kísérőként egy kiállítási egységben.














2014. január 7., kedd

Hokidachi Gyertyán - újratervezés

2010 novemberi gyűjtés, így ahogy volt rögtön tálba kerülhetett volna, de ez nem szokásom. Tapasztalatom szerint az első egy-két évben, rendelkezzen bár nagyon jó gyökérzettel a növény, mégis jobb, ha nevelőbe kerül. 2012-ben készült róla a következő dokumentált kép, amin elég jó formában volt, már tálba ültetve, szépen bedrótozva, többszöri metszésen is túl. De sajnos a 2013-as nyár eléggé megtépázta. Tavasszal szépen kihajtott, hozta a tőle várható 10-15 cm-es hajtásokat, majd visszametszés 2 levélre, átdrótozás. A következő kihajtás elmaradt, nagyon szegény volt, ágak száradtak vissza, haltak el. Lehetett tudni, hogy újra kell építeni az elmúlt 2 év munkáját. Ebben a tavaszias télben jutottam odáig, hogy kipucoltam a növényt, leszedtem a régi drótokat.

Így festett. Messziről jól néz ki, szép sűrű ágrendszer, alakuló kontúr. Még 2-3 év, egy másik tál és akár be lehetett volna mutatni egy kiállításon.


Közelebbről nézve elkeserítőbb a kép. Száraz ágak, bevágott drótok.



A drót eltávolítása és a száraz ágak módszeres kipucolása után jóval szegényesebb a kép. Látszik, hogy rengeteg fontos ág hiányzik és az alsó ágak iránya sem rögzült úgy, ahogy szerettem volna. Itt valami más megoldást kell alkalmazni és szabadon nőni engedni, hogy erőre kapjon. Ez vár 1-2 évig biztos, a megfelelő gazdag tápozás mellett.


Az alsó ágakat nem akartam végig drótozni, hogy a szándékos erőteljes növekedés és ág vastagodás mellett ne kelljen arra figyelni naponta, hogy mikor kell leszedni a drótot, amit aztán a dús levélzet miatt, majd nem tudok újra felrakni. Így klasszikus és Walter Pall által előszeretettel használt módszert alkalmaztam, lehúztam az alsó ágakat, lehetőleg túl a kívánt szinten, mert vissza fog ugrani.

Az első képen a majdani előlnézet, lentebb egy közeli képen is látható majd. A törzs közepe eredetileg is visszaszáradt, csonkolt ág volt. Itt a száraz részeket finom munkával ki kell marni és egy természetes hatású odút kialakítani és megmutatni azt. A törzs hátsó részén egy egyenes hajtásból alakítom aki a törzs folytatását, de ezt erőteljes növesztéssel vastagítani kell, vagyis engedni, had szaladjon.





A lehúzás részletekben. A vékonyabb ágakhoz elegendő egy szimpla drót, vékony, de erős virág kötöző, a vastagabb ághoz dupla szálat használtam, amit összetekerve lehet rövidíteni. Ez látszik az alsó képen. A drótokat egy tálon keresztbe vezetett vastag alumínium drót párhoz rögzítettem, ami nem túl esztétikus, de célravezető.





Kusamono újrabloggolva

Egy gyakori műfaj külföldi bloggereknél, ők reblogged-nek, azaz újrabloggolt-nak hívják.
Én most két írást szeretnék megosztani, Papp Sándor barátom friss írását és Tirpák Bálint barátom egy márciusi bejegyzését. Mindkettő hiánypótló, mert nem pusztán egy kusamono születését írja meg, hanem jól kézzelfogható magyarázattal is szolgál.

2014. január 6., hétfő

Veresgyűrűs som shohin

2011 áprilisi gyűjtés, szembejött, kiugrott a morzsalékos talajból, egyenesen a kezembe. A következő, már alakított képek 2012 decemberéből. Mostanra érett meg annyira, hogy érdemes legyen egy alakításra és talán majd egy tálra tavasszal. De lehet, hogy jobb, ha még egy évet gazdag közegben fejlődik, hogy a hajtások kellően megerősödjenek.

Alakítás előtt No1

Alakítás előtt No2

Új pozícióban, új elölnézet

Drótozás után

Oldal nézet, balra a háta, jobbra az eleje. A csúcs a néző felé "bólint".

Hátsó nézet
A korona részlete

Végleges állapot



















































Valahogy mindig így képzeltem el ezt a növényt, de nem láttam, hogy mit melyik ágat, hogyan kellene drótozni, merre hajtogassam. Kellett ez a pár év tapasztalat gyűjtés, kiállítás látogatások itthon, közeli és nem olyan közeli országokban. Weblapok böngészése és jó sok gyakorlat. De úgy érzem megéri tanulni. És még van hová fejlődni.