2011. április 6., szerda

Som yamadori, neagari stílusban



Hétfőn, egy yamadori túra keretén belül sikerült néhány új szerzeményre szert tennem, többek között erre a somra.



Egy út menti rézsű tetéjén-oldalán senyvedett, többször vissza lett már csapva, csak úgy, mert útban volt fűnyíráskor, parlagfű irtáskor. Morzsalékos, agyagos talajban volt, pergett a gyökerek közül a föld. Begyűjteni kb. egy perc volt, szó szerint, csak ki kellett húzni a földből.
Rengeteg gyökérrel sikerült kiszedni, ráadásul a gyökerek gyönyörű, természetes görbületekkel nőttek, olyanokkal, amiket dróttal nem lehet produkálni soha, bármennyire is igyekszik az ember. Hajszál gyökerek mindenhol, a gyökérnyaktól, egész a gyökerek végéig. A növény adja magát egy szép neagari bonsai alakításához (vagy sekijoju, de mivel nincs otthon hozzáillő kövem...). Viszont szebb lenne, ha a sok vékony gyökér lefutna, ha nem csak a négy, öt vastagabb gyökér adná a gyökér-törzset, hanem lefelé, a majdani tál felé haladva egyre több és mind vékonyabb gyökerek futnának. Ha most kiteszem a szabad levegőre ezeket a gyökereket, biztos nem érik el a talajt. Ha végig beültetem, akkor köszönik, jól érzik magukat insitu és nem óhajtanak lefutni. Azt a megoldás választottam, hogy egy kellően sovány, tápanyag szegény közegbe ültetem a gyökérnyak felső felét, míg az alsó részét egy normál közegbe.
A gyökerek már most megtartják a növényt, de látszik mennyi gyökérrész maradt szabadon.


A szabadon marad gyökerek köré egy műanyag hálóból készítettem kalodát, amit feltöltöttem tiszta liaporral, ami egy zúzott agyaggranulátum, 4-8 mm-es szemcsemérettel.


A cserépbe liapor, sóder, zeolit, tőzeg keverék került, ami azért tápanyagban dúsabb, vizet jobban megtartó közeg. A liapor, a műanyag háló kalodában pont annyira elegendő, hogy ne legyenek szabadon a gyökerek, viszont nem tartja a nedvességet sokáig, a háló miatt nagyon levegős, könnyen kiszárad, tehát a gyökereknek az az érdekük, hogy minél előbb elérjék a nedvesebb, alsó rétegeket. És idővel, apránként le lehet szedegetni a liaport a gyökerekről. Hétről, hétre, egy-egy cm-t. Végül szabadon lesznek és én remélem, hogy elérem a szépen futó, termésetes neagari törzset. A koronát hasonlóan kellene kialakítani. Teljesen újra kell nevelni. De a som egy nagyon jó fajta, szinte elpusztíthatatlan és nagyon gyorsan képen nőni, sok hajtást hoz, jól reagál a tápozásra. 2-3 év múlva tálba kerülhet egy alap ágrendszerrel, amit pár év alatt tovább lehet finomítani.

2 megjegyzés:

  1. Gratula a fához és az íráshoz, nagyon tetszik.
    A neagari eszembe sem jutott, pedig tényleg adja magát. Várom a folytatást.

    üdv
    Attila

    VálaszTörlés
  2. Épp csak szembejött. Szinte kérte, hogy vigyük haza.
    Egyelőre szépen elkezdte kibontani a rügyeket. Ma vissza vágom a közepét, csak a két vékonyabb ágat hagyom meg. Túl egyenes a közepe, nem illik bele az összképbe.
    Brutális gyorsan szárad a liapor a hálós részben, napi kétszeri locsolást is elbírna. Kíváncsi leszek, hogy bírja a nyarat.

    VálaszTörlés