Ha címkéznem kéne, valahogy így, ahogy a címben van. Elkövettem azt a lehető legnagyobb disznóságot, könnyelműséget, felelőtlenséget, türelmetlenséget, meg még ki tudja mit, mait bonsaios elkövethet. Friss yamadorit tálba tenni ÉS drótozni is ..., józan paraszti ésszel, tudom, hogy ezt nem illik, de mégis megléptem. Részben mert a kecskerágó elég jól gyökeresedik, másrészt nem volt kedvem éveket várni, közben a növény elszalad, már nem úgy nézek rá, a vékonyka ágak bevastagodnak, bla, bla, bla. De mindegy, alapvetően türelmetlen voltam, ez az igazság. A tálat még évekkel ezelőtt File Zoltántól vettem, amikor megvettem minden tálat, ami megtetszett. Jó arányú kis félkaszkád-kaszkád tál, színben nem ideális, de elsőre jó lesz. Aztán mégsem műanyag cserép. Ugye?!
Egyelőre várom, hogy szépen beinduljon, megmaradjon. De a cél egy vékonyka ágakkal bíró Kecskerágó, égő levélszínnel és a jellegzetes termésekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése