Rekonstrukciónak hívjuk az építészetben, amikor valamit megpróbálunk eredeti állapotára visszaállítani, helyreállítani. Ez a Gyertyán már sokat megélt. Az első kiállított növényem volt. Gyerekkori képei itt láthatóak. Aztán elmerengtünk azon, hogy milyen jövője lesz, tűzoltó lesz-e, vagy katona, vagy vadakat terelő juhász. Végül beírattuk egy oviba, megkapta ez első kertésznadrágját. Fel is készült az első anyák napi ünnepségre. Aztán legutóbb a jubileumi műsorban szerepelt. De sajnos ezek után történt vele egy-két probléma és, hogy vissza térjünk a növényhez: a drótozás bevágott, ágak haltak el. Így tavasszal lekerült róla a drót és a tálból bekerült egy nevelőbe, amiben jóval több közegben tud regenerálódni. A felső sérült részt és fagyott ágakat levágtam. És egész szezonban hagytam szabadon nőni. Semmi metszés, levélmetszés meg pláne nem. Minél több zöld felület lesz, annál több tápanyagot fog termelni és raktározni. Ennek eredményeképp 30-40 cm-es hajtások és kövér rügyek tarkítják így őszre.
Végül nem nagyon nyúltam bele az eredeti koncepcióba. Egyelőre. Átnyálaztam négy Kokufu albumot és a következőre jutottam: van egy alapvető probléma, hogy a törzs alsó részén nincsenek ágak, így a törzs további rövidítésével ez az arány még rosszabb lenne. Gyertyánból a bunjin nem hat természetesen, így ezt is elvetettem. Még vagy egy lehetőség, hogy a gyökérnyak fölött kb. 5 cm-el légbujtás készítek, de ennek amúgy sem most van itt az ideje.
Az ágak visszametszése mellett döntöttem, és egy-két ág lehúzásával korrigáltam a fát. Jövő tavasszal nem lesz időm sem drótozni, sem a meglévő drótokat leszedni, így most nem drótoztam, hogy ne nőjön be a drótozás. A következő szezonban is inkább a korlátlan növekedés lesz a fő irány, ártani nem ártok vele, és a további rügyek esetleg segítenek majd dönteni.
Némi előképek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése