Rezümé

Eltelt egy hét, elcsendesedtek a hullámok a fejemben. Első fellángolásom alapján úgy tűnhet, hogy csupa negatív élmény ért a kiállításon, pedig ez egyáltalán nem igaz, csak az ember hajlamos felnagyítani a dolgokat.

Számomra mindig élmény a kiállítás berendezése, az otthon eltervezett egység installálása a helyszínen, amikor kiderül, hogy nem minden úgy mutat, mint odahaza. Ezért érdemes mindig több kiegészítővel érkezni például. Jó érzés végignézni fáradtan a berendezés estéjén, látni, hogy a pár órával korábbi káosz, hogyan áll össze egységes kiállítássá.

Jó dolog, nagyon jó, találkozni ritkán látott barátokkal, akikkel a földrajzi távolság okán évente 2-3 alkalommal futunk össze. Akiknek a véleményére sokat adok, vagy akik a mi véleményünkre adnak.

Jó dolog a kiállításon sétálgatni, beszélgetni a saját növényeinkről, akár csak úgy, akár bonsai kritika formájában. Ezekből nagyon sokat lehet okulni!

Jó dolog egy-egy érdeklődőt kalauzolni, válaszolni a kérdésekre, hátha felkeltjük érdeklődését, vagy megadjuk neki a végső lökést, hogy e mellett a szép hobbi mellett tegye le a voksot.

Jó dolog alakítási bemutatót nézni, vagy segíteni alakítani. Nézni, hogyan lesz egy kusza bokorból ígéretes jövőbeli bonsai. A bemutató végén fáradtan lerogyni a padra, gyantás kézzel söröskorsót szorongatni és elégedetten végignézni a borókán, elképzelni milyen tálba lehet ültetni 2-3 év múlva.

Nagy élmény nyitás előtt besétálni az Állatkertbe, nézni az ébredező állatokat, de még nagyobb élmény zárás után kisétálni, mikor a hold egy-egy lámpa fényében a kifutó magaslatán csak a lámák kontúrja látszik, miközben a majmok rikoltoznak. Egészen kísérteties.

És nekem mindig örömet okoz elmerülni a részletekben ...

 

Amit korábban írtam, azt most is tartom. Azt gondolom, hogy nem az embereket kell megváltoztatni, hanem a megmaradt érdeklődőkkel kell minőségibb munkát végezni.