Kokedama

Kokedama, vagyis mohagömb. Korábban ITT és ITT olvashattatok a témáról. A kokedama egy mohagömbbe ültetett kompozíció, szinte bármilyen növényből készülhet. Általában kiegészítő elemként használják kiállításokon, de shohin állványokon, kaszkád asztalra helyezve komolyabb szerepe is lehet, főleg, ha komolyabb növény van kokedamaként nevelve. Méretbeli korlátról nem tudok, de a mohagömb nem nagyobb mint egy felnött ököl. Kisebb lehet, de ebben az esetben biztos, hogy kísérő elem.

Régóta szerettem volna kokedamát készíteni, részben azért is, mert végtelenül egyszerű. Frank Lloyd Wright szavaival élve: Less is more. -  A kevesebb több. Ez általában igaz a japán kultúrára, szerintem Frank Lloyd Wrigt is Japánból merítette ezt a gondolatot. Komoly hatással volt munkásságára a japán építészet, japán kultúra. (Frank Lloyd Wright amerikai építész volt a huszadik század elején alkotott egészen 1959-ig. 92 éves korában úgy hunyt el, hogy befejezetlen tervet hagyott az asztalán. Fantasztikus életművet hagyott maga után, legismertebb épületei a Vízesés ház és a Guggenheim Múzeum New Yorkban. Zárójel bezárva, elnézést, előjött belőlem az építész)

Kokedamát nem ördöngösség készíteni, íme a hozzávalók:

Egy beültetésre szánt növény, jelen esetben egy Spirea bumalda "Goldflame" - Sárga lombú gyöngyvessző, ami azért is különleges mert nem fehér a virága, hanem közép lila. Valami aljnövényzet, hogy árnyaltabb legyen a beültetés, legyen mélysége, ez most egy páfrányféle, moha és zöld cérna.

Sajnos a készítés közben nem tudtam képeket készíteni, mert mindkét kezem foglalt volt erősen.  De a lényeg, hogy a növény gyökérlabdáját gömb formájúra alakítjuk, összeültetjük az aljnövényzettel, majd moha párnákkal fedjük és a cérnával, amit a képen látni lehet, sűrűn körbe tekerjük, rögzítjük a mohát.

Ez a végeredmény. Még bizonytalan vagyok, hogy némi dróttal irányítsam-e a törzseket, egyelőre várok, nézegetem az összképet.

Újabb shohinok

Még több shohin méretű növény. Elsőnek egy Gyertyán, amit 2010. novemberében gyűjtöttem, eredeti képek itt. Eleve lapos gyökérlabdával tudtam gyűjteni és egy évnyi előnevelés után már tálba kerülhetett. Hokidachi, saját anyagából drótozva. Néhány év múlva szép lesz. A belső részeket, ahol sok a halott rész, még ki kell pucolni.

Egy virágos kőris, szintén 2010. novemberéből. Több kőrissel együtt gyűjtöttem, kettő maradt meg, egyet elajándékoztam, de ezt megtartottam. Szintén szép lapos gyökérzete van, de egy kicsivel magasabb tálba került egyelőre, idővel azonban kb fele ilyen lapos tálba szeretném ültetni. Már elkészült a tál, jelenleg Bálint barátomnál pihen, máz égetésre várva, talán pont ezekben a percekben kerül be a sütőbe.

Ez pedig egy tavalyi magvetés. Ezüst Juharok egy tálban számlálatlanul. Majd kap egy kis metszést, de nem szándékozom átültetni. Gyönyörű mohapárnát sikerült ránevelni.

Fagykárok

Az idei -25 °C most már szinte biztos, hogy nem múlt el komolyabb nyomok nélkül. Több növényem is károsodott, sajnos, szinte magától értetődő, hogy a legfontosabb növények. Nagyon valószínű, hogy nem is a -25 °C okozta a gondot, mert a rügyeken látszik, hogy megindultak, aztán fagytak el. Volt egy pici felmelegedés és ismét lehűlés, szerintem ez okozta a gondot. Pedig mindkét növény szinte csúcsig takarva volt fenyőkéreggel, vizet kaptak, nem ez okozta a gondot.

A Gyertyán erdőm, ami tavaly lett összeültetve és nagyon szépen fejlődött, nyáron kétszer kellett visszametszeni. Elszáradt ágak, természetesen a legfontosabb helyeken, kompletten kifagyott törzsek. Nagyon fájó veszteségek, mert éveket vesztettem vele.

 A csúcs közelében is elfagyott egy-két ág.

És ami még rosszabbul érintett, a tavaly kiállított Gyertyánom. Több év munkája veszett el. Olyan ágak fagytak le, amiket nem tudok egyszerűen pótolni. Újra kell gondolni a növényt, teljesen újra kell építeni. Még nem tudom, hogy egyszerűen átdrótozom, vagy újra növesztem az elveszett ágakat, vagy teljesen újra gondolom.

Elfagyott csúcs, oldalsó ágak. Sírni tudnék. Van, ahol előtörtek rügyek, még várok mielőtt vágnék. Nyár közepére kiderül biztosan, hogy hajtanak-e ki még rügyek. De egy biztos, idén ez a növény már nem megy kiállításra.

Boróka alapmetszés

Még tavaly novemberben írtam róla, hogy kaptam egy faiskolai borókát Németh Norbert barátunktól. Erről itt olvashattok.

Most jött el az ideje (illetve most volt időm), hogy megkapja az első alakítást, ami metszés, drótozás volt, illetve egy átültetéssel kezdődött még egy hónapja. Átkerült lazább közegbe (Liapor, zeolit, tőzeg) egy kisebb nevelő edénybe, megváltoztatva egyúttal a beültetés szögét is, az alakításnak megfelelően.

 Ez volt az alap állapota még ősszel.

A tervezett beültetési szög.

 

Az alakítás előtt állapot egy kisebb nevelő edényben és a már megváltoztatott beültetés szög.

 

A gyökérnyak feletti ágakból jin lett. Nem illett bele a képbe, de így idősebbnek hat a növény.

A vastagabb ágakat, raffiáztam, hogy a drasztikus hajlításokat elviselje. A hajlítás külső oldalára, ahol a kéreg szét nyílik, hosszanti raffia kötegeket helyeztem fel, hogy védettebb legyen az ág. Majd ezt követően végig bandázsoltam az ágakat.

Így nézett ki a kötéssel, drótozás előtt.

Alakítás közbeni képek.

Végeredmény.

Ebből a szögből jobban látszik az ágszerkezet.

Tanulság: az alakítás, bár itt néhány képben be tudtam mutatni, valóságban 2 estét és egy fél délutánt igényelt, ez összesen kb. 12 óra! Ez nem azt jelenti, hogy ez a normális, sokkal inkább jelenti, hogy hiányzik a gyakorlat. Másrészt sokkal jobban tetszik a végeredmény, sokkal átgondoltabban metszettem, majd drótoztam. Az ágak jelentős részét megtartottam és az egyes ágacskákból egy zártabb koronát rendeztem, ami sokkal mutatósabb már az alakítás után is.

Az metszésrűl

A legutóbbi yamadorik és alakító metszések kapcsán gondoltam, hogy írok pár sort az ilyen első metszésekről és főleg ezek tapasztalatáról.

Adott egy ilyen yamadori:

Az ágak jóval hosszabbak, mint a végleges kontúr, így biztos vissza kell vágni. Kb. a végleges vonal harmadára, hogy majd az elágazásokkal együtt szép ágat rajzoljanak ki.

Ez a kiindulási alap:

 Az alapmetszést lefelé néző metszlappal érdemes végezni a következők miatt:

Ha felfelé néző metszlapot hagyunk, akkor az ág vonalvezetése szebb lehetne (John Naka is ezt ajánlja), de a tapasztalatom az, hogy a lefelé álló rügyek, pláne alvó rügyek nem igazán akarnak előtörni. Gyertyánnál, Juharnál biztos nem. Ha meglévő, már kibomló, alsó állású rügyre vágunk vissza, akkor jó eséllyel megered, de mi van a következő metszésnél?

Ennek okán én lapos, de lefelé néző metszlapra szoktam vissza vágni a vastagabb ágakat. Így a felső állású rügyek biztosan kihajtanak. Az új hajtást aztán dróttal lefelé irányíthatjuk. Ha az eredeti ág még engedi azt is drótozhatjuk lefelé.

A sorozatos metszéseknek köszönhetően aztán ilyen ágrajzot kaphatunk, ami azért szintén nem csúnya és jó esélyünk van rá, hogy végig tudjuk vinni a koncepciót, mert mindig felső állású rügyre metszünk, így nem ér az a meglepetés, hogy a kívánt irányban álló rügy nem hajt ki.

Shohin kollekció

A shohin számomra nem pusztán egy méretet jelent a mame után és a kifu előtt. Valahogy több ennél, őszintébb, töményebb, kifinomultabb. Nem lehet elmismásolni dolgokat, közelről szemléljük. A shohin bonsaiokról általában a shohinmaffia blogon szoktunk értekezni. Aki szívesen olvasna utána ne habozzon kattintani!

Elkezdtem összeszedni pár növényt, amiből idővel kiállítási anyag állhat össze. Ennek első darabjait szeretném bemutatni. Ez idáig nevelő edényben, ismertebb nevén műanyag cserépben nevelkedtek, de most tálba kerültek. Nem végleges, nem ideális tálba. De egyrészt nem mindegyiknek volt olyan a gyökere, hogy a szerintem végleges méretű tálba kerüljön, másrészt nincs is mindhez rendes tálam. Szeretném megtalálni a legjobb tálakat az adott növényhez és nem megy egyik napról a másikra.

De a sok szöveg után jöjjenek a növények!

Egy apró Pinus sylvestris - Erdei fenyő. Tucatjával lehet ilyen kis növényeket gyűjteni, minden gond nélkül, elhagyott murvabányákból. Kis munkával ilyenek drótozhatunk.

Acer campestre - Mezei Juhar. Kb. 2 m magas törzs volt és "csak" a törzs volt meg, a többi pár év munkája. A tál nem végleges, de ha ismét nevelőbe kerül, akkor a gyökere megint elszalad, ezt nem szerettem volna.

 Egy másik Acer campestre - Mezei Juhar. Gyűjtéskor szintén csak a törzset vittem haza.

A részleteken jól látszik az egykori törzs után maradt nagy vágás, ami szinte teljesen záródott, köszönhetően a 3-4 éves nevelésnek.

Egy Prunus mahaleb - Sajmeggy. Az egyik legkönnyebben gyűjthető növény,  igénytelen, bármilyen szegény talajon megél, ez is egy murva bányából való. A felső rész nagyon hosszú, de virágozni fog, így ettől az élménytől nem szerettem volna megfosztani magam, majd virágzás után vissza vágom.

A virágrügy:

És egy apró ágrészlet:

Egy többtörzsű Eonymus europeus - Kecskerágó. Gyönyörű termése van, bár nálam még nem virágzott.

Chaenomeles japonica - Japánbirs, magról ültettem pár éve, talán 3-4. Nagyon strapabíró fajta, többször túlélt már nyári kiszárításokat. Szép virággal díszít. Gyökérsarjakat már ilyen kis méretben is hoz. Ennek sem végleges a tálja, majd átkerül egy nőiesebb, nem szögletes tálba.

Van még pár növényem, ami tálba került, de még nem sikerült bedrótoznom. Igyekszem minél hamarabb és akkor azokat is be lehet mutatni.

Gyertyán első drótozás, éjjel ...

A tegnapi alapmetszés után ma éjjel megkapta az első alakító drótozást a Gyertyán. Az ágakat még nem metszettem a végleges méretükre, így minden ágon maradt legalább egy rügy, ami beindítja a növekedést. Majd ahogy újabb rügyek jönnek elő az ágakon, közelebb a törzshöz, az ágakat tovább tudom rövidíteni. Nos a végeredmény egyelőre ez lett:

Ez a tervezett elől nézet, így a nagy vágás, a levágott felső rész helye takarásba kerül. Csak az a gondom, hogy a fa csúcsa így picit hátra dől, ezen majd korrigálni kell, még az is meglehet, hogy a fa további rövidítésével.

Ez pedig a fa háta, innen sajnos jobban látszanak a nagy vágások, de ki tudja idővel szépen beforr és akkor még ez is lehet első nézet.

Bocs a rossz minőségű képekért, éjfél van ...