EBA 2016 kiállítás, Székesfehérvár

Mond valakinek valamit az, hogy EBA kiállítás? Ha igen, akkor idén egy rendkívüli lehetőség kínálkozik!

A Magyar Bonsai Szövetség rendezi idén az EBA XXXII. Nemzetközi Bonsai és Suiseki Kiállítását. A rendezvény helyszíne Székesfehérvár, fő támogatónk Székesfehérvár Önkormányzata. A kiállítás, vagy nevezzük inkább eseménynek 2016. május 20-22-én lesz.

Itt kerül megrendezésre a Magyar Bonsai Szövetség New Talent Contest-je, az Új tehetségek versenye, aminek első helyezettje indulhat az EBA New Talent Contest-jén.

Olyan demonstrátorokat sikerült meghívnunk, mint Valentin Brose, aki Japánban, Kunio Kobayashi tanítványa volt, Andrea Melloni, Berlinben élő bonsaios, William Baddeley Angliából, aki a "deadwood" technikák nagy tudója, Edoardo Rossi, aki szintén Kobayashi tanítvány és egy izgalmas előadással készül, Chiara Padrini Olaszországból, aki suiseki témában fog előadni. Ezen kívül Rácz György, aki az egyik legnagyobb hazai yamadori gyűjtő, Papp Sándor fiatal bonsaios, aki több ízben tartott demót Csehországtól, Anglián át, Arco-ig, Schmidt Gergő, a tavalyi New Talent Contest nyertese, aki a tavalyi, vilniusi EBA kiállításon képviselte a magyar bonsaiosokat, valamint a Kitsimono műhely, akik a bonsaial, mint összművészettel foglalkoznak rendkívül igényes és egyedi megfogalmazásban.

Az infókat folyamatosan frissítjük, a részletes programok feltöltés alatt, de ízelítőt már kaphattok az esemény hivatalos honlapjáról.

Galagonya No2.

Az előző bejegyzést folytatva, egy másik Galagonya élettörténete képekben.

2012. márciusi yamadori túra egyik sikeres túlélője. Elég mozgalmas és filigrán törzzsel bír, adja magát a bunjin stílus. Nem is érdemes megerőszakolni más irányba. Az alapmetszést 2013. májusában kapta, egy évvel a gyűjtés után. Nagyon jól gyökeresedett, szépen hajtott. Első drótozását 2014. januárjában, egy nyugodt téli éjszakán kapta. Akkor még azt a pár meghagyott ágat kellett irányítani, ami a későbbi összkép szempontjából fontos lesz.

Mostanra jött el az ideje, hogy átültessem a majdani pozíciójába és megkapja a további irányító drótozást. Én nem akartam bonsai tálba ültetni, de olyan jó gyökérzete volt, hogy nem volt értelme műanyag nevelőbe tenni. Tálban mégiscsak jobban mutat. Nem? De! Közegnek saját keveréket használtam, Ibaraki Akadama, tőzeg, rostált Liapor és szaruliszt, némi granulált csirke trágyával. Az akadam jó víztartó és puffer, a tőzeg szükséges a víztartáshoz, de leginkább a szerves tápok beindításához, a Liapor meg hosszú időn keresztül tartja a formáját, nem fagy szét, biztosítja a levegős közeget.

Ahogy kikerült a konténerből és napvilágra került a gyökérnyak, a korábbi elől nézetet át kellett forgatni, de ez nem borította fel az eddigi elképzeléseket.

Metszés, drótozás előtt.

A majdani elől nézet. A bal oldai második ágat vagy korrigálni kell, vagy nincs rá szükség.

Részletek. Minden ág be lett drótozva. Vagy így, vagy sehogy.

Galagonya No1.

Muszáj volt valamilyen megkülönböztető jele tenni a "Galagonya" mellé, mert mostanra 6-8 Galagonyát gyűjtöttem be. Ez volt az első, még 2011-ben gyűjtöttem Bálint barátommal közösen. Tavaly januárban került elő újra, addigra erősödött meg látványosan, de végül nem nyúltam hozzá, időhiány miatt. Készült hozzá pár skicc, hogy az ágrendszer alapján milyen irányba lehetne előmozdítani, de már akkor is megjegyeztem, hogy a gyökérzet fogja eldönteni mi legyen.

Most első nekifutásra átültettem, hogy lássam ezt a kérdéses területet és segítsen dönteni. Nem segített. Ha szép nebarit szeretnék látni (márpedig ez cél!), akkor a törzs kerül kedvezőtlen pozícióba. 

Metszés előtt. Több nézetből, melyek bármelyike jó lehetne...

Az első nézetből a nebari és a törzs futása is kedvező lenne, ha a csúcs nem akarna hanyatt esni. A hátra bókolás olyan mértékű, hogy azt a törzs döntésével nem lehet kompenzálni, a csúcsot viszont nem tudom előre hajlítani, mert nagyon rideg a növény fája. Mivel ez a Galagonya egy déli, napos hegyoldalban volt, elég idős, elég szikár, lassan nőtt példány, ennek megfelelően a fája nagyon tömör és rideg.

 

A második pozícióban a csúcs felénk bókol, de a nebari szép része hátrafelé néz. Itt is látszik, az előző nézetben is látszódott, hogy az elhalt ág bár nagyon szép, de túl hosszú.

A harmadik nézetben is szép a nebari, érdekes shari-s rész néz előre, de a csúcs itt is rossz irányba néz, a törzs vonalvezetése sem a legszebb.

Ilyen természetes halott részek tarkítják a törzset. "Csak" ki kell pucolni és picit tovább marni.

Első mozzanatként a túlnyúló jin-t rövidített meg.

Majd tovább rövidítettem. Így már nem tűnik eltúlzottnak.

A vágott felületből látszik, hogy megélt egy-két dolgot ez a Galagonya.

Drótozás után, több pozícióban.

A törzs és a "korona" innen mutatja legjobb formáját.

A nebari és a törzs vonalvezetése alapján ez is lehetne elölnézet, de innen a jin pont felénk fog mutatni, nem túl szerencsésen. 

A nebari szempontjából a legjobb pozíció, a törzs is szépen fut. A jin viszont hátul, takarásban van.

Egyelőre ennyi történt, várom a tényleges tavaszt, hogy további rügyek jöjjenek elő. Még minden nyitva van, nem eldönthető, hogy mi lesz a végleges pozíció.

Nyír

Sokat váratott magára az idei első bejegyzés, nem igazán volt miről írni. Arról meg nem akartam írni, hogy idén nem teleltettem be a növényeimet, kint ropognak a polcokon. De most már nem bírtam magammal és az idő is engedte, hogy drótozgassak kicsit.

Ezt a Nyírt 2013 őszén kaptam egy kedves barátomtól, tavaly nem sok időm volt foglalkozni vele. Tápoztam, öntöztem, szépen fejlődött. Most belekezdtem egy pár éves feladatba, megkapta az első alakítást, első metszést, első drótozást. Innentől nincs más tenni való, mint átültetni az új pozícióba, tápozni, öntözni, drótozni a friss hajtásokat.

Szil yose ue átfésülve

2013 nyarán került kézbe, mert sokáig méltatlanul nélkülözött darabja volt a gyűjteménynek. Most ismét át kellett bogarászni, mert erősen elnyúltak az ágak, törzsek.

Metszés előtt

Metszés után

És ez lesz a tál, csak mivel épp fagy odakint, kicsit várat magára az átültetés.

Nagy Gyertyán

Gyertyánból erős vagyok! Nem mert olyan jók a fák, hanem mert sok van belőle. Ahol yamadorizni szoktam, ott erős többségben van a Gyertyán, mint fajta.

Legutóbb januárban foglalkoztam ezzel a fámmal (is), akkor annyi történt vele, hogy a régi drótozást lebontva, pár, fontosabb ágat korrigálva újra drótoztam, párat erősen lehúztam. Az idei program mindössze annyi volt, hogy a fa szabadon nőjön, tápanyagot raktározzon.

Metszés előtt. Az idei növekmény kb. 8-10 levélnyi hajtások, helyenként ceruzányi vastagsággal. Ennek eredményeképp pár ágba bevágott a drót... Sajnos év közben nem volt időm arra, hogy elég figyelmet szenteljek a gyűjteménynek.

A drótozás eltávolítása és az első metszés után. Ismét előjött a januári dilemma, hogy nem túl magas-e, illetve nem lenne jobb a felső 10 cm nélkül a fa?

A felső 5 cm levágása után. Még mindig magas.

További 5 cm-nyi vágás után. Szerintem ez megfelelő magasság, a törzs vastagságához. Számomra így arányosabb a kép. Az alsó ágakat erősen lehúztam, drótozás nélkül. Sőt most egyáltalán nem drótoztam, mert jövőre sem lesz több időm és nem szeretném, hogy megint bevágjanak a drótok. A szabad növesztéssel viszont remélem a sebek jobban gyógyulnak majd.

A jövőkép valahogy így festene.

Hokidachi Gyertyán

Idén januárban kezdődött ennek a Gyertyánnak az újra tervezése, mivel komolyabb károkat szenvedett az előző szezonban. Idén szaladt rendesen, a csúcs hajtása 40-50 cm-esre nőtt, az oldalsó hajtások kb. 30 cm hosszúra. Teljesen szabadon hagytam nőni, egyáltalán nem kapott visszametszést. És nekem úgy tűnik az a metódus jól működik.

Most visszametszettem az ágakat, hogy a felhalmozódott tápanyag újabb rügyeket nyomjon ki. A csúcs hajtást hagytam, hogy tovább erősödjön. Majd ha elég erős lesz, akkor vágom vissza és várhatóan ekkor törnek ki a további oldal rügyek, amikből majd további ágak fejlődnek. Most sem drótoztam, ahogy legutóbb sem, hogy az erőteljes növekedés miatt ne vágjanak be a drótok, csak a lehúzásos módszert használtam továbbra is.