2010. április 26., hétfő

Gyertyán

A korábban virtuálisan alakított gyertyán átesett az első beavatkozásokon. Némi meglepetéseket okozott a beavatkozás, nevesül, hogy a korábbi "csúcs", vagy vezér hajtás alatt elhalt a kéreg, aminek külső nyoma nem volt, alatta a fás részek elkezdtek bekorhadni, ez némiképp beleszólt az elképzeléseimbe, főleg, mert csak akkor jöttem rá, mikor tőből eltávolítottam a korábbi csúcsot. Ha tudom előre, akkor kis csonkot hagyva jinné alakítom. Így is kénytelen leszek jinezni, sharizni, de már még nem tudom hogyan. Talán sokkal viharosabb lesz a végeredmény, esetleg egy áttört elhalt fás rész kialakításával. Egyelőre nem ez a fontos.
Néhány kép a jelenlegi, bedrótozott állapotról.
Az alakítás egyelőre hemzseg a hibáktól. Erről némi magyarázó ábra:

1., 2. ágak egyelőre kedvezőtlen helyen vannak, de nem vágom le, mert a felső rész a hajlítás során sérült, így ha elhal, akkor valahonnan újra kell építkezni.

A 3. ág a nyíllal jelölt helyen vagy eltávolítandó, vagy máshogy kell irányítani, mert a koronát túl statikussá teszi. Hiányzik az üres tér, ráadásul a fa balra borul. Mondjuk a törzs jobbra döntésével is lehet ezen segíteni, de akkor nagyon felfelé fog irányulni a fa, ezt meg nem szeretném.

A növény jobb oldalán nyíllal jelölt részlet a legproblémásabb. Itt a két vezér ág egymás felé közelít, majd ismét szét tart. Mint egy csúzli. A vékonyabb ágat minden képen közel párhuzamosan kell vezetni a törzshöz, hogy harmonikusabb legyen.
Valahogy így képzelem a közeljövőt:
A piros vonal jelöli a törzs új irányát, az ágak új szögét. A törzs ívével, amennyire csak lehet, meg kell közelíteni a második törzset, hogy a bal oldali ágakat minél jobb helyzetbe lehessen hozni.

A további alakításokkal várok egy picit, mert néhol sikerült elég rendesen megerőszakolni a törzset, ami a kéregnek nem tett jót. Raffiázni nem akartam, hogy ne takarjam a rügyeket, de ezt korábban megtárgyaltuk már. Talán egy hónap alatt kiderül, hogy mennyire viselte meg a beavatkozás és akkor egy kicsit még lehet rajta hajlítani.

2010. április 15., csütörtök

Szil-újratöltve

2007 őszén vásároltam, elveimet félretéve ezt a kínai szilt (Ulmus Parvifolia). Az ősidőkből ez a fekete-fehér, rossz minőségű kép maradt fent.

A képen is látszik, abszolút kínai tömegcikk, a törzse cca 3 cm vastag, girbe-gurba. Ez fogott meg akkor és a zavarbaejtően alacsony ára.
Első évben két ablak között telelt, tavasszal beraktam egy nagyobb műanyag cserépbe, hogy erőteljesebben növekedjen. Egy lendülettel elforgattam kaszkád-fél kaszkád stílusra, mert úgy éreztem ez a törzs jól elképzelhető ilyen formában.
Ez már idén tavaszi kép. A telet kint töltötte, fenyőkéreggel betakarva és teljesen jól érezte magát, jobban, mint a két ablak közötti bizonytalan klíma viszonyok között.
A képen próbáltam az átalakítás gondolatmenetét ábrázolni. Egy részről a törzs vonalvezetése, piros nyíllal. A második harmadban van egy szögtörés. Ez még teljesen hihető is. Gondoljuk el, a növény egy sziklafalról nől, amikor elég súlyos, már nem bírja el magát, lefelé hajlik. De ekkor a fenti rügyek kezdenek el hajtani, mert a fény felé tör a fa. Ez ismétlődik időről-időre, ettől a hullámvonal. A két piros, lefelé törő nyíllal jelöltem a két legrosszabb helyzetben lévő ágat. A többi egyelőre marad.Ritkítás után ez az állapot, de úgy érzem, ez még tovább fokozható. Erről a következő kis magyarázó ábra készült:
A törzs végén kis korona, ha erre megyek tovább, a fehérrel árnyalt ágakra nem lesz szükség, viszont növesztenem kell ágakat a csúcsra.

Virágzó Sajmeggy

Virágba borult a Sajmegyy -Prunus Mahaleb.
Nagyon szép és fínom illata van. Ez egy véletlenül gyűjtött Sajmegyy, egyszerűen a kezemben maradt, mikor megnéztem milyen mélyen vannak a gyökerei. De szerencsére megmaradt és elég szépen alakul, egy évben kb 20-25 cm-es hajtásokat hoz és most először virágzik is. Metszés szigorúan elvirágzás után!

2010. április 11., vasárnap

Vasra verve

Ez a történet kb. 7 éve kezdődött. Az első gyűjtött növényem. A társa (egy napon gyűjtöttem őket) tavaly egy rossz időben történt átültetést nem élt túl. Egy darabig nagy műanyag edényben nevelkedett, de két éve ebbe a lapos műanyag tálba került, hogy a gyökérzóna szokja a laposat.
Idén jutottam oda, hogy bedrótozzam az utolsó ágig. Ez lett belőle:
Ez a fa eleje. Apróbb javítani valók vannak még rajta, de majd kihajtás után, hajtásválogatással segítek rajta.
Ez a hátsó oldal. Sokáig ezt tekintettem elölnézetnek, de észrevettem, hogy a felső harmadban van egy törzsön keresztbe növő ág. Levágni nem akarom, mert fontos az összkép szempontjából, így megfordítottam.

A tálat megrendeltem hozzá, de szerintem idén már nem ültetem át. Nem kockáztatom meg, hogy ezt is hazavágjam. Június elején kap egy levélmetszést, ezt két évente megteszem, nagyon jól reagál rá, egész besűrűsödik a szárköz és a levelek is kisebbek lesznek.

A címet magyarázandó, már többször kérdezték, amikor fél kilónyi drótot feltekerek egy fára, hogy kovácsoltvas lesz?

2010. április 2., péntek

Virtual workshop

Ígéretemhez híven, íme a képek.
Az első kettő Bollesz véleménye.


Egy másik vélemény Rab Istvántól
És végül a saját elképzeléseim


Azt nem állítanám, hogy megszavaztatom, de azért kíváncsi lennék a véleményetekre.
Elmondom a sajátom. Bollesz, ha jól sejtem próbált a meglévő anyagból, ágakból dolgozni. Őszintén szólva az elsőt nem tartom kivitelezhetőnek, akkora kanyarok vannak beletéve, amit egy ilyen vastag ág már nem bír el. A második szerényebb, ott a felső korona kidolgozása, kinevelése az, ami időigényesebb, de amúgy jó gondolat, tetszik.
Rab Isti abszolút a meglévő állomány fehasználásával, kis módosításával gondolkodott. Javasoltad a raffiával bandázsolást és hajlítást. Hát nekem ezzel az a bajom, hogy lombhullatónál a sok alvórügy takarásban van és a bandázs alól nem hajt ki. Ilyen radikális hajlításoknál szerintem meg fontos, hogy hajtson, ahol csak akar, hogy mihamarabb benője a sérüléseit, amit a hajlítás okoz.
Én két végletben gondolkodtam. Az első képen látszik, hogy a felső rész teljes újra nevelésével érném el a kívánt eredményt. Igen, de mikor? Elég időigényes lenne, egy komplett törzs kinevelése, viszont úgy sikerülne, ahogyan csak akarom. Nem kötne a növény vastagsága, a vékony hajtásokat szabadon tekergethetném.
A második, harmadik verzió a jelenlegi felső rész eltávolítása után maradó két ágból dolgozik, azok bedrótozásával. Talán a harmadik kicsit jobban tetszik, több benne a spiritusz.
Nos? Ki, mit gondol?



2010. március 29., hétfő

Felhívás keringőre 2.1

Kis türelmet...
Beérkezett két kedves olvasóm ötleteit és saját elképzeléseimet, némi kommenttel, pár napon belül felrakom.
Balázs

2010. március 25., csütörtök

Felhívás keringőre 2.0

Elkezdett pörögni a dolog, de még van hova fokozni. Hétvégéig várom az ötleteket, most hétvégén nem lesz rá időm, hogy alakítsak, jövő héten talán. Legyen úgy, hogy hétfőig érkezzenek meg a jobbnál jobb grafikák, addig én sem árulom el, mire gondoltam. Aki képet akar küldeni ide tegye: tszb.balage@freemail.hu
Balázs

2010. március 24., szerda

Felhívás keringőre

Na! Van ez a szilem, amit 3-4 éve gyűjtöttem. Korábban úgy képzeltem, hogy kengai, han-kengai stílusban alakítom, de mivel a törzse a gyökérnél 5-6 cm vastag, fentebb 3 cm körül van, sajnos ezt már drótozni nem tudom. A törzs alsó része, az első ágig rendkívül dinamikus, mozgalmas vonalvezetésű, de az első ág után ez a mozgalmasság megtörik. Az alsó részhez egy hozzáillő folytatás passzolna. Korábban feszítő zsinegekkel húztam a törzset, de ezzel a kívánt mozgalmasság nem érhető el.
Ezen bevezető után virtuális alakítási..., mondjuk workshop-ot hírdetek. Akinek van kedve kapcsolódjon be, töltse le a képeket, rajzoljon, küldje el. Én felrakom, ha magától nem rakódik fel (hú de szép mondat) és megvitatjuk. Nos?

Felteszek pár képet, különböző szögből, nézetekből, hogy mindenki fejben összerakhassa a növényt.
1. nézet
2. nézet
3. nézet
4. nézet, az ágrendszer felülről
5. nézet, kissé megdöntve
6. nézet, nagyon megdöntve

Bátran lehet vágni, hajlítani a növény adta lehetőségeknek megfelelően.
Kíváncsian várom a véleményeket.
Szép napot!

Tippek és trükkök No.1

Egy BonsaiArt-ban láttam a következő technikát, régóta szerettem volna kipróbálni, idén erre is jutott időm. A módszer lényege, hogy egy cserépbe lukakat fúrunk, ezen keresztül dugjuk a magoncokat (eredeti leírás szerint fás-félfás dugványokat). Ahogy a növények nőnek, vastagodnak, szépen belefeszülnek a lukakba, majd kellő idő elteltével, a vastagodás fölött gyökereket kezdenek növeszteni, amik szépen összenőnek és egységes gyökérnyakat, nebarit alkotnak. Később el lehet dönteni, hogy továbbra is többtörzsű növényt nevelünk, vagy a törzsek közül szelektálva 3, vagy akár egy törzsű bonsaiként nevelhetjük tovább. Így elég gyorsan (persze ez bonsai időszámítást jelent) juthatunk egy szép növényhez. A dugványok eredeti méretétől függően shohin és normál méret között játszatunk.
Két éve Tatárjuhar - Acer Tataricum magokat vetettem, ezek közül lettek az alanyok kiválasztva. Ha már itt tartunk érdemes a tatárjuharral foglalkozni, mert érdekes levele van és gyönyörű őszi lombszíne. A többi juhartól eltérően nem szeldelt a levele, hanem ép, de fogazott szélű. Természetben 3-5 méteres bokros növekedésű. Lassabban nő, mint a mezei, hegyi, vagy korai juharok, ezüst juharról nem is beszélve, de épp egy ilyen kísérlethez teljesen alkalmas.
A magoncokat szépen átfűztem a lukakon, legmagasabbat középre, hogy legyen egy hangsúlyos elem benne. Majd később meglátjuk mi lesz belőle, de egyelőre tervezzünk 5 törzsre.
Majd az egészet elültettem egy tágas edénybe, hogy legyen kedve növekedni. Földkeverék a szokásos: sóder, virágföld, marhatrágya, ami kellő indító tápanyagot ad. Én szeretem használni, főleg nevelés alatt lévő növényeknél.
A várható eredményről, a módszer lényegéről beszúrom az eredeti cikk képeit, így jobban érthető.
Így hízik bele 3 év alatt a lukakba.
És ez lesz belőle. Ez az az időpont, amikor az eredeti gyökérzetet el kell távolítani, kiszedni a növényt a cserépből és önálló életre kelteni, az új gyökérnyakkal.
Egyelőre ez a terv. Idővel jelentek, hogy áll a fejlődés.
Van még öt mezei juhar vastagabb törzzsel, ami már elő van készítve egy hasonló beavatkozásra, ahogy beültetem, felteszem azt is.

2010. március 17., szerda

Gyertyán

Hosszú hétvége volt...
Még ősszel találtam ezt a gyertyánt (Carpinus Betulus), de akkor nem bántottam. Így utólag jó döntés volt, amilyen zord tél idén volt, jobb így tavasszal. Talán már nem fagy át a földlabda.
Néhány kép az eredeti helyén:

Vicces, hogy márciusban 3-5 cm-es hóban kellett begyűjteni, de vagy most, vagy jövőre. Inkább most. Most hétvégén nem érek rá és talán két hét múlva már lombos lesz. Így inkább most szedtem ki.
Begyűjtés után, átcsomagolás előtt. Szerencsém volt, mert nagyon kompakt gyökérzettel sikerült begyűjteni és bőven volt rajta hajszálgyökér is. Lefele egy komolyabb gyökere volt, de ezt egy ágvágó ollóval könnyedén el tudtam vágni.
A gyökérzete már nem is háborgattam nagyon, a túlságosan kiálló, vagy túlfutó részeket levágtam és egy nagy műanyag tálba ültettem. Sóder, virágföld, marhatrágya keverékbe. Az ágakat kicsit megkurtítottam, de nagyon nem szükséges.
Jól látszik a képeken, hogy a csúcsát újra kell gondolni, mert a felső 10-12 cm-es részen semmi ág nincs, cserébe viszont nyílegyenes. Ezt majd levágom és egy alsó ágat viszek fel új csúcsnak.