E.B.A. Convention 2012. Ljubljana - kiállítás

Az E.B.A. 2012-es kiállítására úgy indultam, hogy nem érhet csalódás. Nem is csalódtam. Gyönyörű fákat láttunk, nagyon igényes kidolgozással, nagyon szép részletekkel. A magyar küldöttség sem panaszkodhat. Abszolút megálltuk a helyünket és elég magasra tettük a lécet. Sikerült egy díjat kapni az egyik fával, valamint Lelkes Éva és Koós András hozhatta haza a kiállítás suiseki nagydíját, egy Magyarországi kővel! Szívből gratulálok nekik még egyszer, nagyon jó érzés volt az átadáson ott lenni.

A kiállítást egy szálloda konferencia termében rendezték be, kellően szellősre, így volt tér, volt mélység, volt távolság a bonsaiok megtekintéséhez. A rendező Szlovénia nagyon szép munkát végzett.

A kiállítás programja a szombati napra az Új Tehetségek Versenye (New Talent Contest), amin a Magyar Bonsai Szövetség Tirpák Bálintot indította, zsűritagként pedig Papp Sándort jelölte.

A két napon demonstrációkat tartott Tony Tickle és Kevin Willson Angliából, Salvatore Liporace Olaszországból és Rajko Podgornik Szlovéniából. Nagyon jó alapanyagokon dolgoztak.

A kát nap alatt közel 500 fényképet készítettem. Megpróbálok tematikusan beszámolni a rengeteg élményről, így talán összeszedettebb és átláthatóbb és talán nem válik unalmassá sem. Elsőként a kiállításról mutatok pár képet.

Szubjektív válogatás a kiállításról, a teljesség igénye nélkül.

Kereskedelmi részleg egy része, előtérben Isabelia tálak.

Balra a Marczika Bonsai Studio, jobbra olasz részleg, akik Kaneshin szerszámokat és marószerszámokat árultak.

Salvatore Liporace és Luigi Maggioni a Marczika Stúdió standján vásároltak és jól választottak.

Tony Tickle szintén törzsvásárló lett és ha jól tudom Marc Noelanders és Reg Bolton is.

Egy gyönyörű máz részlet.

Egy nagyon szép hangsúlyozó növény, nagyon szép kerámia alátéten.

Vaclan Novak Pinus sylvestris erdője, a tűlevelek kb. 2 cm hosszúak!

Szintén Vaclav Noval munkája ez a Fagus. Lehet, hogy méretével kilóg a bonsai felső határából, de gyönyörű fa!.

  

Tony Tickle Crategus-a és annak részlete, valamint a kiegészítő. Vasárnap egy előadásban láthattuk azt is, hogy hogyan jutott el idáig ez a növény a begyűjtéstől. Nagyon tanulságos volt. A kiegészítő egy bronz szitakötő, egészen különleges látványt nyújtott és nagyon életteli hangulatot árasztott.

Egy érdekes kiegészítő.

Koós András Itoigawa Borókája. Egy nagyon különleges alkotás. Japán kőre ültetett növény. A suiban pedig File Zoltán keze munkáját dicséri.

Szimon Csaba Portulacaria-ja. Különlegessége, hogy kb. 18 éve egy dugványról lett szaporítva.

Carpinus Koreana. Papp Sanyi munkája. Számomra ez az egyik legszebb bonsai.

Egy Hinoki Ciprus a Marczika Bonsai Studiotól.

A díjazott Magyar bonsai. Papp Sándor munkája Busai Dávid tulajdonában.

Egy nagyon szép Tiszafa bonsai és annak részlete.

Egy szintén különleges Juniperus bonsai, kőre ültetve. Nagyon szép részlete a tövébe ültetett páfrány és az alátétként szolgáló régi fa ajtó.

Egy díjazott Olasz Fagus. Közelről látszott mennyi munka lehet benne, hány év metszése és drótozása.

Egy nagyon pici Malus bonsai és még kisebb kisérője. A növény kb. 12 cm magas.

Egy Hamisciprus, félkaszkád stílusban.

Milan Roskos borókája.

 A kiállítás nagydíjas fája. Egy gyönyörű boróka. Egy Olasz úr tulajdona. Fantasztikus shari uralja a látványt.

Egy Olasz olajfa és részlete.

Julius Kolesar Bükkje

 

Koós András suisekije, a Tatu.

Kínai öregember

 

 Lelkes Éve nagydíjas suisekije. Szívből örülök a sikerének.

 

Tony Tickle vasárnapi előadása. Nagyon tanulságos volt. Bemutatta hogyan lehet pár év alatt yamadoritól eljutni kiállításig.

Elsőre ennyit szántam ízelítőnek, folytatása következik a New Talent Contesttel, a demonstrációkkal és a gálavacsorával.

E.B.A. Convention 2012, Ljubljana - 0. nap

Idén Ljubljanában rendezték az Európai Bonsai Szövetség rendes évi kiállítását és közgyűlését. Mivel nem túl nagy a távolság, így volt lehetőségem meglátogatni a kiállítást, végig élvezni a demonstrációkat, lehet újra találkozni régi ismerősökkel és új ismeretségeket kötni. A kiállítás május 11-13. között zajlott, pénteken volt a berendezés, majd este a hivatalos megnyitó. Én sajnos nem tudtam idén fát kiállítani, ezért úgy gondoltam, hogy a 0. napot városnézéssel töltjük.

Ljubljana, mint Szlovénia fővárosa, fontos turisztikai célpont. Megőrizte kisvárosias jellegét, hangulatos hely, kis utcácskákkal, vendéglőkkel. Hamar megtalálni azokat a helyeket, ahová a helyiek beülnek beszélgetni egy pohár ital mellett.

Ljubljana jelenlegi arculatát erősen befolyásolta két erős földrengés, amely 1895-ben és 1897-ben rengeteg épületet elpusztítottak. Az újjáépítéskor komoly hangsúlyt kapott a századelő lendületes építészeti irányvonala, a szecesszió, mely Bécs, Budapest és Párizs akkori és jelenkori képét is formálta. Ljubljanában Joze Plecnik építész tette le kéznyomát. Számomra nagyon kedves korszak ez, kifejezetten kedvelem a szecesszió különböző irányait. Minden országban felszedett ez az európai stílus valami helyi jellegzetességet.

Krisper ház, 1901, Maks Fabiani tervezte. Nagyon szép ornamentális díszítéssel.

Nagyjából ekkorka utcák szövete határozza meg a várost kettészelő Ljubljanica folyó környékét adó részeket. A város külsőbb részein persze megjelennek a nagyforgalmú, többsávos utak, de ez így van rendjén.

Egy kedves szökőkút részlete, egy tömzsi lóval. A társai egy szinttel lejjebb karikáznak körben a kút káváján.

Egy igazán szép, érdekes szecessziós épület. Ivan Vurnik tervezte 1922-ben. Ez az sajátos helyi íz, ami nyilván csak itt jöhetett létre. 

Kitekintés a Ljubljanica folyóra Joze Plecnik Hármas hídjáról. Jobbra a szintén Plecnik által tervezett piactér épülete.

Ablakrészlet a vár alatt.

Út a várba. A vár környékét ilyen kis utcácskák határozzák meg.

A vár, bár kívülről néptelennek tűnt, belülről tele volt élettel. Éttermek, kávézó, múzeum. És nagyon zöld. Rengeteg fa, füves terület.

Lefelé a várból.

További képek, válogatás nélkül, hogy képet kapjunk a város hangulatáról.

Ő Gustav Mahler, aki pályakezdőként Ljubljana színházának zenekarát vezette.

Belefutottunk egy megmagyarázhatatlan kutyás felvonulásba is.

A vár látképe a városból.

A messzi távolban a Triglav, Szlovéni a legmagasabb hegye. Ez a kilátás nyílt a szállásunk ablakából.

Elnézést ha valakit untattam volna az építészeti részletekkel, de mivel ez a szakmám, így számomra fontos és hasznos dolog a városnézés.

Kokedama

Kokedama, vagyis mohagömb. Korábban ITT és ITT olvashattatok a témáról. A kokedama egy mohagömbbe ültetett kompozíció, szinte bármilyen növényből készülhet. Általában kiegészítő elemként használják kiállításokon, de shohin állványokon, kaszkád asztalra helyezve komolyabb szerepe is lehet, főleg, ha komolyabb növény van kokedamaként nevelve. Méretbeli korlátról nem tudok, de a mohagömb nem nagyobb mint egy felnött ököl. Kisebb lehet, de ebben az esetben biztos, hogy kísérő elem.

Régóta szerettem volna kokedamát készíteni, részben azért is, mert végtelenül egyszerű. Frank Lloyd Wright szavaival élve: Less is more. -  A kevesebb több. Ez általában igaz a japán kultúrára, szerintem Frank Lloyd Wrigt is Japánból merítette ezt a gondolatot. Komoly hatással volt munkásságára a japán építészet, japán kultúra. (Frank Lloyd Wright amerikai építész volt a huszadik század elején alkotott egészen 1959-ig. 92 éves korában úgy hunyt el, hogy befejezetlen tervet hagyott az asztalán. Fantasztikus életművet hagyott maga után, legismertebb épületei a Vízesés ház és a Guggenheim Múzeum New Yorkban. Zárójel bezárva, elnézést, előjött belőlem az építész)

Kokedamát nem ördöngösség készíteni, íme a hozzávalók:

Egy beültetésre szánt növény, jelen esetben egy Spirea bumalda "Goldflame" - Sárga lombú gyöngyvessző, ami azért is különleges mert nem fehér a virága, hanem közép lila. Valami aljnövényzet, hogy árnyaltabb legyen a beültetés, legyen mélysége, ez most egy páfrányféle, moha és zöld cérna.

Sajnos a készítés közben nem tudtam képeket készíteni, mert mindkét kezem foglalt volt erősen.  De a lényeg, hogy a növény gyökérlabdáját gömb formájúra alakítjuk, összeültetjük az aljnövényzettel, majd moha párnákkal fedjük és a cérnával, amit a képen látni lehet, sűrűn körbe tekerjük, rögzítjük a mohát.

Ez a végeredmény. Még bizonytalan vagyok, hogy némi dróttal irányítsam-e a törzseket, egyelőre várok, nézegetem az összképet.

Újabb shohinok

Még több shohin méretű növény. Elsőnek egy Gyertyán, amit 2010. novemberében gyűjtöttem, eredeti képek itt. Eleve lapos gyökérlabdával tudtam gyűjteni és egy évnyi előnevelés után már tálba kerülhetett. Hokidachi, saját anyagából drótozva. Néhány év múlva szép lesz. A belső részeket, ahol sok a halott rész, még ki kell pucolni.

Egy virágos kőris, szintén 2010. novemberéből. Több kőrissel együtt gyűjtöttem, kettő maradt meg, egyet elajándékoztam, de ezt megtartottam. Szintén szép lapos gyökérzete van, de egy kicsivel magasabb tálba került egyelőre, idővel azonban kb fele ilyen lapos tálba szeretném ültetni. Már elkészült a tál, jelenleg Bálint barátomnál pihen, máz égetésre várva, talán pont ezekben a percekben kerül be a sütőbe.

Ez pedig egy tavalyi magvetés. Ezüst Juharok egy tálban számlálatlanul. Majd kap egy kis metszést, de nem szándékozom átültetni. Gyönyörű mohapárnát sikerült ránevelni.