Idén Ljubljanában rendezték az Európai Bonsai Szövetség rendes évi kiállítását és közgyűlését. Mivel nem túl nagy a távolság, így volt lehetőségem meglátogatni a kiállítást, végig élvezni a demonstrációkat, lehet újra találkozni régi ismerősökkel és új ismeretségeket kötni. A kiállítás május 11-13. között zajlott, pénteken volt a berendezés, majd este a hivatalos megnyitó. Én sajnos nem tudtam idén fát kiállítani, ezért úgy gondoltam, hogy a 0. napot városnézéssel töltjük.
Ljubljana, mint Szlovénia fővárosa, fontos turisztikai célpont. Megőrizte kisvárosias jellegét, hangulatos hely, kis utcácskákkal, vendéglőkkel. Hamar megtalálni azokat a helyeket, ahová a helyiek beülnek beszélgetni egy pohár ital mellett.
Ljubljana jelenlegi arculatát erősen befolyásolta két erős földrengés, amely 1895-ben és 1897-ben rengeteg épületet elpusztítottak. Az újjáépítéskor komoly hangsúlyt kapott a századelő lendületes építészeti irányvonala, a szecesszió, mely Bécs, Budapest és Párizs akkori és jelenkori képét is formálta. Ljubljanában Joze Plecnik építész tette le kéznyomát. Számomra nagyon kedves korszak ez, kifejezetten kedvelem a szecesszió különböző irányait. Minden országban felszedett ez az európai stílus valami helyi jellegzetességet.
Krisper ház, 1901, Maks Fabiani tervezte. Nagyon szép ornamentális díszítéssel.
Nagyjából ekkorka utcák szövete határozza meg a várost kettészelő Ljubljanica folyó környékét adó részeket. A város külsőbb részein persze megjelennek a nagyforgalmú, többsávos utak, de ez így van rendjén.
Egy kedves szökőkút részlete, egy tömzsi lóval. A társai egy szinttel lejjebb karikáznak körben a kút káváján.
Egy igazán szép, érdekes szecessziós épület. Ivan Vurnik tervezte 1922-ben. Ez az sajátos helyi íz, ami nyilván csak itt jöhetett létre.
Kitekintés a Ljubljanica folyóra Joze Plecnik Hármas hídjáról. Jobbra a szintén Plecnik által tervezett piactér épülete.
Ablakrészlet a vár alatt.
Út a várba. A vár környékét ilyen kis utcácskák határozzák meg.
A vár, bár kívülről néptelennek tűnt, belülről tele volt élettel. Éttermek, kávézó, múzeum. És nagyon zöld. Rengeteg fa, füves terület.
Lefelé a várból.
További képek, válogatás nélkül, hogy képet kapjunk a város hangulatáról.
Ő Gustav Mahler, aki pályakezdőként Ljubljana színházának zenekarát vezette.
Belefutottunk egy megmagyarázhatatlan kutyás felvonulásba is.
A vár látképe a városból.
A messzi távolban a Triglav, Szlovéni a legmagasabb hegye. Ez a kilátás nyílt a szállásunk ablakából.
Elnézést ha valakit untattam volna az építészeti részletekkel, de mivel ez a szakmám, így számomra fontos és hasznos dolog a városnézés.
Még egy apró gondolat. Fontosnak tartom, hogy ha van egy hobbynk, akkor ne legyünk szakbarbárok. Azaz ne csak abban a témában legyünk nagyon jártasak. Például, ha a bonsaial foglalkozunk, próbáljuk szélesíteni a látókört a japán kultúra minden területére. Igazán csak így fogjuk megérteni a miérteket.
VálaszTörlésÉs ez igaz egy kiállításra is. Nézzük meg a várost, ahol rendezik. Csak a helyszínen esett le, hogy az idei kiállítás logója miért egy sárkány fejű, sárkányt formázó bonsai. Mert Ljubljana jelképe a sárkány. Van egy Sárkány hídja és ott a vár a hegy tetőn, ami a sárkány lakhelye. Tudta ezt valaki?