Ahogy korábban egy mondat erejéig említettem, a ljubljanai E.B.A. rendezvényen mindkét nap demonstrációkkal szórakoztatták a nézőket. Komoly yamadorikat csűrtek, csavartak, forgácsoltak egész nap.
Az első nap Tony Tickle, Kevin Willson és Salvatore Liporace alakítottak, a második napon Kevin Willson, Salvatore Liporace és Rajko Podgornik, szlovén bonsaios dolgozott, reggeltől, estig.
Tony Tickle, Nick Rozman segítségével egy Pinus mugo-t alakított. A Mugo-t Nick Rozman gyűjtötte pár évvel ezelőtt, mára szépen megerősödött, erőteljes hajtásnövekedést produkált, ami az egészségesen fejlődő gyökérzet biztos jele. Tony Tickle-t volt szerencsénk pár éve Budapesten vendégül látni, így hamar megtaláltuk vele a közös hangot, felidéztünk a budapesti élményeit és nagyon sokat beszélgettünk, tanultunk tőle most is. Ezzel kapcsolatban egy kis meglepetéssel készülünk ..., pár nap múlva ...
Csak előkerült a marógép is ...
Tony Tickle kimarta az ág belsejét, ez által könnyebb hajlítani, majd a fészekbe vastag drótot fektetett és raffiával, meg gumi bandázzsal védte meg. A drótok segítenek megtartani a hajlítás utáni formát.
Az elhalt ágként, jin-ként megformált részeket egy gázégővel égette ki, ez egyrészt leégeti a finom "szőröket", másrészt gyorsan kiszárítja a fát, harmadrészt az elkormolódott szín mélységet ad.
A végeredmény. Egy elegáns, bunjin stílusú fa, szép részletekkel. A levegős korona könnyeddé teszi a fát, fontos szerepe van az üres tereknek.
Kevin Willson sem egyedül érkezett, neki Richard Chambers segített neki. Zokszó nélkül drótozott másfél napig. Figyeltük a kezét. Fantasztikus rutinnal tekerte a drótot. Kevin Willson a deadwood, a halott fa részek nagy mestere. Volt szerencsénk tavaly Zágrábban két napig egy workshopon részt venni, most az első találkozáskor nagy örömmel üdvözöltük egymást. Nagyon közvetlen ember, a marcona külső ellenére. Két fán dolgozott párhuzamosan: egy derék! vastagságú Olajfán és egy szerényebb, de szintén komoly Tiszafán. Az Olajfa eleve egy félig száraz, shariban gazdag törzs volt, ezen finomított, árnyalt Kevin Willson. A Tiszafán már jóval többet dolgozott a marófejekkel. Első nap a "block carving", a durva alakítás (ezt talán később egy részletes bejegyzésben kifejtem), második nap a finomítás, az árnyalás történt.
A shari részek árnyalása.
"Kevin! Kéne a Makita öt percre. Ide tudod adni?"
Az Olajfa két napi munka után. Őszintén szólva én nem láttam, hogy a végeredmény ilyen jó lesz, de nagyot tévedtem. Nik Rozman büszke lehet rá, hiszen Ő adta a demo fát.
A másik alapanyag. Ha jól tudom egy garden yamadori.
Ez egy jellemző kép Kevin Willsonról. Látszik, hogy élvezi, amit csinál.
Részletek. Mélység, titokzatosság, erdei koboldok.
Richard Chambers szakadatlanul drótoz.
A tiszafa marás és drótozás után, hajtogatás előtt.
Kevin Willson nem használ raffiát. Elmondása szerint így lája, hallja, hogy mi történik a fával. A másik iskola, a raffiára esküszik, hogy ha történik valami a fával, akkor elviselje.
A végeredmény. Szerintem ehhez nem kell hozzáfűzni semmit. Nagyszerű alakítás!
Salvatore Liporacéről sokat hallottam, sok képet láttam, de személyesen most találkoztam vele először. A keze alól kikerült alakítások fantasztikusak. Ő sem egyedül érkezett, állandó "partnere" Luigi Maggioni. Reggel 10:00-kor elkezdett drótozni és este 17:00-kor már abba is hagyta. Közben egyszer sem ült le, pár alkalommal kiment a teremből rágyújtani, de ennyi. Ja! Volt egy fél órás ebédszünetük. Közben Liporace sokat magyarázott, beszélt. Mindkét nap egy-egy Pinus mugot alakított és ha jól tudom saját alapanyagot, míg Tickle és Willson helyben kapták a demo alapanyagot.
Luigi Maggioni a jineket alakítja.
Salvatore Liporace az erős hajlításokhoz nem raffiát használ, hanem juta szalagot. Ez kb. 5 cm széles, mint, anyaga, mint a dél amerikai kávés zsákok. Ugyanúgy vizesen tekeri fel. Elmondása szerint a juta jobban szellőzik és mindazon előnyöket hordozza, mint a raffia, de jobban tartja a nedvességet is. És persze mivel 5 cm széles, sokkal gyorsabban lehet vele dolgozni.
Liporace szintén a gázégővel égeti ki a jineket
Luigi Maggioni és a fa.
Az egész napos munka eredménye.
A második nap alapnyaga, egy hasonló Mugo.
Hát nem? De!
A pár órányi drótozás után kezdődik az ágak beállítása.
És a végeredmény. Jellemzően olaszos bonsai. Spaghetti style, ahogy emlegetik.
A második nap Kevin Willson és Salvatore Liporace mellett Rajko Podgornik, szlovén bonsai-os alakított, aki szabadkozott ugyan, hogy ő nem művész, de ezt senki nem vette komolyan. Egy Picea-t, Lucfenyőt alakított. Yamadori, komoly gyökérnyakkal, ágcsonkokkal , de kócos felső résszel.
Sajnos a végeredmény nem volt időnk megvárni, indulni kellett haza, de itt megnézhetitek. Nik Rozman jobban dokumentálta.
Van olyan vélemény, hogy az ilyen demok kötelező elemei a kiállításoknak. Ez igaz is, de olyan többletet adnak, amit egy könyv, egy évfolyam magazin sem tud pótolni. A laikus nézők betekintést kaphatnak, hogyan készülnek a kiállításon látható fák, a kezdők bátorítást kapnak, a haladóbbak már konstruktív kérdéseket tudnak feltenni, célirányosan, mert van némi tapasztalatuk, a profik, a rutinosak pedig bátran vitáznak a demonstrátorral. Jó ez így ahogy van! Én szeretem nézni a demokat, órkig, mert addig tartanak. De megéri.
Köszönet Tomas Kovsca-nak, aki két napig tolmácsolt, három nyelv között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése